Az aljas zenediktátor évekig kínozta, az élete tönkrement, borzalmas kínok közt halt meg - a csodálatos Cserháti Zsuzsa szenvedései

Vágólapra másolva!

Cserháti Zsuzsa generációjának egyik legkiválóbb énekesnője volt, szakmai vélemények szerint csak Kovács Kati rendelkezett hasonló előadói képességekkel, hangi adottsággal. Utóbbi énekesnő még egy számára készült slágert is „odaajándékozott” kolleginájának, ami nem éppen megszokott gesztus a hivatásukban. Cserháti Zsuzsa azonban egy önérzetes és jogos döntése után kénytelen volt tizenöt évet a pálya szélén tölteni, miközben egy betegség okán a filigrán szépség száz kiló fölé hízott, és az amúgy is szorongásokkal küzdő művész egy idő után már nem mert színpadra lépni. Kitartó barátoknak, pártfogóknak köszönhetően azonban visszatért a rivaldafénybe, és még pályafutása kezdeti éveinek sikereit is túlszárnyalta. Mindemellett, túl az ötvenedik évén, az újra megélt népszerűség egyben olyan terhet is jelentett számára, amely alatt végül összeroppant. Kérdés persze, hogy valóban csak a saját érzékenysége vezetett-e korai halálához?

Sztankay Ádám

Vágólapra másolva!

szenvedés Cserháti zsuzsa halál

A kabát is lekerül

Krasznai László vendéglátós szakembert a Piafban mutatja be Mózes Mária Cserháti Zsuzsának. A férfi akkoriban a főváros egyik legnépszerűbb diszkóklubját, a Randevút üzemelteti. Cserháti Zsuzsa a Piafban a pult mellett énekel, maga kezeli a zenét szolgáltató kazettás magnót. Krasznai László diszkójában egy élőzenés terem is van, amelyben kiváló fiatal zenészek játszanak. Cserháti Zsuzsa – hosszas rábeszélés után - meghallgatja a zenekart, majd egy ideig a Piaf és két kisebb bár mellett a Randevúban is fellép. Idővel már csak az utóbbi helyen énekel.

Mózes Máriától kurtán, furcsán búcsúzik, mintha jóakarója megbántotta volna, miközben nincs rá oka.

Ugyanakkor Krasznai László szinte apai törődésével eléri, hogy az énekesnő végre nagykabát nélkül álljon a mikrofon elé. A Randevúban kiderül: bármely generációt képes elkápráztatni a hangjával.

Amikor a Randevút egy önkormányzattal folytatott vita miatt be kell zárni, Cserháti Zsuzsa ismét nehezebb körülmények közé kerül. Ugyanakkor Krasznai László abban az időszakban is támogatja, majd újabb fellépési lehetőséget – és kiemelkedő gázsit – biztosít számára, amikor kibéreli a Nirvana Bárt a Vígszínházzal szemben. A szórakozóhely a bérlő szándéka szerint a főváros legszebb bárjaként működik.

Krasznai László ugyanakkor úgy érzi: Cserháti Zsuzsának bőven kijárna egy nagylemez, amelyben kedvenc stílusaiban énekelhet.

A Nirvana egy zártkörű rendezvényén a zenészszakma legjelesebb képviselői is részt vesznek. Köztük van Rózsa István producer, akinek komoly szerepe volt a vendéglátós korszakában itthon elfeledett Horváth Charlie szólókarrierjének beindításában.

Krasznai László gondol egyet, s megkérdezi Rózsa Istvánt: nem segítene-e összehozni egy lemezt Cserháti Zsuzsának?

A producert nem érdekli, hogy miként fest akkoriban az énekesnő. Hallja, amit hall, tudja, mit kell tennie. Krasznai László bemutatja Cserháti Zsuzsának, akinek Rózsa István azt ígéri: fél éven belül felkínál számára egy lemezajánlatot.

Cserháti Zsuzsa csak mosolyog, hallott már hasonló ígéreteket az éjszakában.

Rózsa István szinte napra pontosan fél évvel később felkeresi az énekesnőt egy konkrét lemezajánlattal.

Siker és szörnyű lámpaláz

A Hamu és gyémánt című lemez 1996-ban jelent meg a Rózsa Recordsnál.

Cserháti Zsuzsa egyik pillanatról a másokra ott találta magát a honi könnyűzenei élet élvonalában. Producere, Rózsa István azt akarta, hogy Charlie-hoz hasonlóan Cserháti Zsuzsa is igényes zenei produkcióval térjen vissza a legszélesebb publikum elé.

A minőségi zene mellett a számok személyes hangvétele, mondandója is biztosíték volt a sikerre.

A Hamu és gyémánt, illetve a Mennyit ér egy nő című albumok több dalának szövegét Horváth Attila írta, akivel az énekesnő mély barátságba került,

s beszélgetéseik során olykor gyilkos öniróniával tárta fel a szövegíró előtt a hátrahagyott másfél évtizedének történéseit.

A lemezkiadó producer és az énekesnő három évig zökkenőmentesen dolgozik együtt. Cserháti Zsuzsa körbekoncertezi az országot. Bármely korosztály tagjai kívülről fújják a számait.

Cserháti Zsuzsa, CserhátiZsuzsa, Cserháti Zsuzsa tragikus sorsa, avagy mennyit ér egy nő? cikk képei, 2024 — Budapest, 1998. március 22. Cserháti Zsuzsa az Év Magyar Koncertje díjjal, melyet az énekesnő koncertje nyert el az Arany Zsiráf Gálán. A hazai könnyűzenei élet kimagasló teljesítményeit jutalmazó Arany Zsiráf-díjakat adták át március 22-én a Kongresszusi Központban
Fotó: MTI/T. Asztalos Zoltán

Nem egy közülük poétikusan beszél arról a szorongásról, amelytől nem tud szabadulni.

Ugyanaz a fény,/ ugyanúgy eltakar/ Sohasem látni, mennyi a dal/ És mennyi vagyok én/ Ölelnek színek, hangok és képek/ Játszom, és titok, hogy félek/ Látszom, és nem vagyok látható”

- énekli Horváth Attila szövegét az „Ugyanaz a fény című dalban.

A zenei és anyagi siker ugyanakkor együtt jár.

Cserháti Zsuzsa megveszi első önálló lakását a hetedik kerületi Akácfa utcában. Majd – elsősorban a lánya mellett mindig kiálló édesanyja kedvéért – egy nyaralót Nógrád megyében, Bánkon.

1999-ben fogyásának híre járja be a honi médiát.

Több interjúban is elmondja, hogy pajzsmirigy-betegség miatt lett túlsúlyos, gyógyulását, szabadulását a túlsúlytól Dr. Pados Gyula professzornak köszöni.

Ám ekkoriban nyilatkozza a következőket is:

Szörnyen lámpalázas vagyok. Az idő előrehaladtával egyre inkább. Úgy érzem, egyre jobban meg kell felelnem a várakozásoknak, egyre többet kell nyújtanom, ez pedig borzasztóan idegfeszítő. Mindig is féltem az emberektől, bizonytalan voltam abban, hogy tudom-e azt nyújtani, amit várnak tőlem. Minél idősebb egy művész, ez az érzés annál erősebben jelentkezik. Túl nagy a nyomás, és ebbe bele lehet roppanni.

Egy-egy lenyűgöző koncertje végén rendre azt kérdezi Rózsa Istvántól:

régen vajon miért nem szerették ennyire?

Emészthetetlen társadalom

Három évvel a visszatérése után Cserháti Zsuzsa elkezdi lemondani a fellépéseit.

Előbb csak hébe-hóba, majd mind gyakrabban. Olykor percekkel a kezdés előtt.

Így történt a Rózsa Records és az énekesnő utolsó közös nagy koncertje előtt is. A délutáni hangpróbát tökéletesen végigénekelte, de este orvosi igazolással érkezett, mely szerint nincs hangja. Rózsa István arra kéri: ezt mondja el ő maga a közönségnek. Cserháti Zsuzsa elcsukló hangon, de megteszi. Pótkoncertet ígér – azt később meg is tartják –, a közönség vastapssal jelzi, hogy megértik a döntését.

Rózsa István megkívánta a fegyelmezett munkát. A vele dolgozó művészeknek – saját érdekükben – igazodni kellett a produkciók professzionális működését biztosító szabályokhoz.

Cserháti Zsuzsa mind nehezebben tartotta be ezeket a a szabályokat.

Végül elfogadta egy másik lemezkiadó ajánlatát és hátrahagyta a Rózsa Recordsot. A váltás után, 1999 és 2002 között még három lemeze jelent meg.

Rózsa István csak az énekesnő halála után mondta el, hogy véleménye szerint a váltás után hiba volt a másik kiadó részéről szabad kezet adni az énekesnőnek, aki mindenkit lecserélt maga körül, és régi vendéglátós zenészeivel íratta meg új dalait. A producer úgy vélte: utolsó lemezein már nem voltak slágerek.

Az összetört szárnyak című Cserháti Zsuzsa-biográfiában fia és több egykori kollégája is elmondja: az énekesnő nem tudta elfogadni a rendszerváltást követő időszak viszonyait sem – számlatömbbel, adóbevallással, egyebekkel.

Édesanyámnak emészthetetlen volt ez a társadalom. Hirtelen olyan dolgok sorával kellett szembenéznie, amivel korábban soha. Gyakran mondta, hogy ezzel a korral nem tud lépést tartani. Sem a pénzzel, sem mással. A művészvilág is elüzletiesedett, s nem arról szólt már, amiről korábban, az »átkosban«. Valóságos traumaként élte meg a mindennapokat. Túl sok volt számára a kihívás, félt a világtól, nem találta saját magát benne

– idézte fel édesanyja gondolatait fia, Krisztián.

Veszteségek

Cserháti Zsuzsa egyetlen alkalommal töltött pár napot a bánki nyaralóban az édesanyjával. Nem sokkal később kiderült, hogy édesanyja gyógyíthatatlan beteg, nem sokkal később meghalt.

Az olykor üldözési mániává csúcsosodó szorongásoktól kínzott énekesnő a veszteség miatt depresszióba esik.

Képtelen színpadra állni, de utolsó próbálkozásként három pszichológust is felkeres.

Amikor a reménytelenség érzete némileg alábbhagy, másféle jövőt gondol ki magának, s tervezi, hogy majd tanítani fog. Mindeközben a visszamondott fellépések miatt ismét anyagi nehézségekkel kellett szembenéznie. Akkor erőt vesz magán és a zenészek szakszervezetéhez fordul, onnan kérne segítséget ahhoz, hogy nyugdíjat kapjon ledolgozott évei után.

A titkárságon sem jut túl, ahol közlik vele: nem végzett zeneakadémiát, ezért nem jár neki szakmai nyugdíj.

Ekkoriban költözik el közös otthonukból a fia. Krisztián munka mellett, harmadik kísérletre jutott be az egyetemre. Akkoriban már komoly párkapcsolata van, természetes, hogy szeretne együtt élni a barátnőjével, akivel később össze is házasodtak. Fia az elköltözése után is naponta látogatja az édesanyját; amennyire tudja, maga is segíti anyagilag.

Ennek ellenére Cserháti Zsuzsa gyermeke elköltözését is traumaként éli meg, a főzéstől is elmegy a kedve.

Élete utolsó hónapjaiban fián kívül senkivel nem akart találkozni. Rendszertelenül kezelt betegsége miatt ismét meghízott. Gyógyszerre, ételre sem igen volt pénze. Egyedül Krasznai Lászlónak beszélt a gondjairól, aki rendszeresen küldött számára ennivalót az étterméből. Otthonában őt sem fogadta. Krasznai László igyekezett orvosi segítséget is intézni, de ezzel – legjobb szándéka ellenére – elkésett.

Az 55 éves Cserháti Zsuzsával 2003. június 23-án nyelőcsövének visszérrepedése végzett az otthonában. Pillanatok alatt vérzett el. Holttestét a fia találta meg.

Az énekesnő nem akart sírhelyet; azt kívánta, hogy szétszórják a hamvait. Az őt élete utolsó pillanatáig támogató Krasznai László azonban meggyőzte a fiát: nem szabad elvenni azt a lehetőséget, hogy azok, akik szerették az édesanyját, kimenjenek a sírjához a temetőbe. Cserháti Zsuzsát 2003. augusztus 14-én temették el a Farkasréti temető művészparcellájában.

Prológus

Cserháti Zsuzsa halála után a Heti Új Hírnök című lap megszólaltatta az énekesnő néhány kollégáját, ismerősét és a fiát. Gondolataikat a lap az énekesnő egykori interjúinak idézeteivel együtt adta közre.

Kovács Kati:

Abban a pillanatban, hogy felbukkant, a szakmának fel kellett fognia, itt egy iszonyatos konkurenciával kell számolni. Érdekes módon mégsem a zenészek tettek neki keresztbe.

Payer András:

Gyakran mondák, nem volt barátkozó típus, pedig aki közelebbről ismerte, tudja, mennyire félreértették. Mint rák jegyű, eleve bizalmatlanul viselkedett, de még így is sokan visszaéltek vele, ha kiadta magát. De ennek ellenére, ha valakit megszeretett, annak az utolsó fillérjét is odaadta, ha bántotta, akkor is megbocsátott neki.

Cserháti Zsuzsa:

Nekem a zene annyi erőt adott, hogy mindenre képes vagyok érte. Az egyetlen az életemben, aki nem csapott be.

Szécsi Kati:

Palival turnézott először, vele értette meg magát legjobban – talán mert mindketten rengeteget szenvedtek a külvilágtól, de saját maguktól is.

Koós János:

Másik két igazi barátja Máté Petya és Ihász Gabi voltak. Bele kell őrülni, hogy pont Zsuzsa mondta a barátokról: a jó emberek mindig meghalnak.

Demjén Ferenc:

Ebben a szakmában nem volna szabad egymásnak alátennünk, hiszen mindannyian ugyanazt a sz...t esszük. A szekeret nagyon megrakták, és hiába húzzuk ketten előre, ha közben hatan hátra. Zsuzsának több baja volt magával, mint vele a kollégáknak, csak közben ne felejtsük el az életünkkel játszó kis hivatalnokokat: egyik a pénzt szerette, másik a pénzt ugyan nem, de a lányokat nagyon. Hogy Zsuzsa mit választott, jól mutatja az a két évtized, amit gödörben töltött.

Cserháti Zsuzsa:

Áltattam ám magam, hogy egyszer fent, egyszer lent, ez az élet, csak hát nekem kicsit sok volt a lent. Tizennégy év nagy hullámvölgy, ezt azért már nem lehet olyan könnyen elfelejteni. Teljesen megváltoztam, sokkal érzékenyebb lettem. Persze, keményebb is.

Szulák Andrea:

Ő is tisztában volt vele, vannak a műfajnak rangosabb megnyilvánulási formái is, mint az éjszakában dolgozni, főleg, hogy ezzel minden énekes elvágja a lemezhez jutás lehetőségét, de mint igazi zenész, ebben is feladatot látott.

Cserháti Zsuzsa:

Tíztagú zenekarral könnyű a hátunk mögött. Nagyon más, ha csak egy duó vagy trió kísér, miközben a vendégek nem miattad jöttek el, hanem mulatni akarnak.

Charlie:

Ma persze ott a rengeteg barát. Közülük volt, aki rendelkezett pénzzel, kapcsolatokkal, mégsem segített neki, tőle akár éhen is halhatott volna.

Szirtes Krisztián:

Nekem nemcsak az aranylemezes énekesnő, hanem az is, aki elém tette a paprikás krumplit, aki mindenfelé tartozott, hogy egyáltalán ennünk legyen mit. Akiknek akkor egy mondatukba se került volna segíteni, ma zsinórban nyilatkoznak mint legjobb barátai.

Zorán:

A művészek fogékonyabba hihetetlen stresszben él. Aki nagyon tehetséges, nagyon sebezhető, és nem tűri sem a túlzott törődést, sem a mellőzést.

Wéber Bea:

Idegi alapon felborult a hormonháztartása, három hónap alatt lett 120 kiló. Senki nem akart vele dolgozni, mondván, nem esztétikus látvány, ő meg szegény el is hitte. Ekkor csináltam egy vegyes show-t, ahova csak úgy jött el, hogy kendőkbe, hatalmas kalapba öltöztettük. Még így is biztatnom kellett: ne törődj velük, énekelni ugyanúgy tudsz.

Charlie:

Még a két telt házas Kongresszusi Központ-bulinál se hitte el, hogy miatta jöttek el ennyien, de nemcsak az önbizalomhiány miatt félt kilépni. A titok az abszolút alapossága: nagy koncertek előtt bezárkózott, napi két-három órát énekelt.

Cserháti Zsuzsa:

Egy koncertre felkészülni mintha vezetni tanulnánk. Legalább hat dologra kell egyszerre odafigyelni, és amíg ez nem megy, addig színpadra állni sem szabad.

Benkő László:

Hány olyan félresiklott zenészt ismerünk, akik most egy kiskocsmában ragozzák az igazukat? Ez egy kis ország, itt nincsenek Tina Turner-féle visszatérések, egyedül neki sikerült. És nem nosztalgiával, nyugdíjasoknak, koncertjein a tinik és a húszasok voltak többségben.

Presser Gábor:

A művészeknek egymás számára kellene még életükben nekrológokat írni – nyugodtabban mennénk el. Ha Zsuzsa előre tudja, most mennyien értékelik, talán minden másképp alakul.

Cserháti Zsuzsa:

Az életem tanulságos vesszőfutás volt. Arra születtem, hogy az embereket a zene segítségével, a lelkemmel kiszolgáljam, még akkor is, ha nem kapok érte szeretetet.

Források:

Sándor András: Összetört szárnyak – Cserháti Zsuzsa élete. MILLPIX Bt. Budapest, 2007.

Gara László /Doctor/- Cserháti Zsuzsa - Az utolsó beszélgetés. YouTube

Hogy volt?! - Cserháti Zsuzsára emlékezünk (MTVA). YouTube

Arcanum Digitális Tudománytár