A baloldal azért hergel a Most vagy soha! ellen, mert valóban fontos, nemzeti és emberi értékeket képvisel

Március 15-én este az egyik budapesti moziban a barátainkkal együtt néztük meg egy zsúfolásig megtelt teremben a Most vagy soha! című filmet. Arról, mit gondolok a filmről, később, ugyanakkor azt előre fontosnak tartom leszögezni, hogy a baloldali sajtó és több baloldali politikus már a film megjelenése előtt hergelt, igazából valósággal uszított a film ellen, így hiába tudtam, hogy meg akarom nézni a filmet, jómagam is várakozással ültem be a moziterembe. (Közismert: még senki sem látta a filmet, néhány Gyurcsány-legény az imdb-n nyomorult módon már előre a legrosszabb pontot adta neki. Mintha ez számítana. Az imdb szerint A remény rabjai című, remekműnek nehezen nevezhető hollywoodi film a világ legjobb filmje...)

A baloldal gyalázatos kampánya egyre szánalmasabb, mert arra akarták - és folyamatosan ezt teszik - sarkallni a fiatalokat, a jó érzésű embereket, hogy ne nézzék meg a filmet. Ha pedig valaki megnézi, és elmondja róla a véleményét, sőt, még tetszett is neki, az a balliberális véleményterror kereszttüzébe kerül, főként a közösségi médiában, ahol gyalázkodó módon sokan név nélkül kommentelnek, és verbálisan szidják, szinte bántalmazzák azokat, akik merik vállalni a véleményüket.

Ami viszont elszomorító, hogy 

A film nekem nagyon tetszett, végig tartotta a figyelmemet, tele volt feszültséggel, és sok izgalmas jelenettel. Nemzetközi szintű produkció. Végig tapintható volt a feszültség, és voltak részei, amiket többed magammal én is megkönnyeztem, sőt libabőrös lettem. Ezt pedig nem szégyellni kell, hanem vállalni. Egy normális világban! Nem a dollármédia világában, nem mondjuk a hvg nevével együtt is névtelen dollárcselédjének világában.

Így azt gondolom, jó, ha a fiatalok is megnézik a filmet. És igen, akár egy történelem óra keretein belül, mert segít képbe helyezni a fiatal generáció tagjait, de az időseket is egyaránt, hogy átérezzék, miről is szólt a forradalom, és az akkori kor embere, hogyan élte mindennapjait.

Azon túl ugyanis, hogy a film révén visszarepülhetünk az időben, és megcsodálhatjuk a fantasztikus korhű ruhákat, a korabeli Pest-Budát, a néplélek motívumait, a film végén, a Nemzeti Múzeum előtti jelenet kiválóan megmutatja, mi is a film valódi üzenete:

A moziba egyébként sokan jöttek el a családdal, barátokkal, kitűzték a kokárdát, és láthatóan emelkedett hangulatban ültek be, sokan tapsoltak is a végén, majd jöttek ki a teremből. Ez pedig engem is büszkeséggel töltött el, érződött, hogy egy igazi közösség gyűlt össze a teremben, akik hasonló értékeket képviselnek, akiknek fontos a haza, a család, és a hit abban, hogy ezekről az értékekről beszélni kell.

Ez az eset is jól mutatja, hogy a Gyurcsány-legények rá akarják erőltetni az akaratukat, véleményüket másokra, de nem szabad megijedni tőlük! 

Ez a film egy olyan alkotás, amelyre büszkék lehetnek a készítői, és büszkék lehetnek a magyar emberek is. Aki csak teheti, nézze meg! 

A dollármédia pedig csak irigykedik, és ezért fáj nekik a film sikere. Azért tapsolnak állva az emberek, és azért éneklik el a vetítések végén a himnuszt, mert büszkeség tölti el a szívüket. Büszkék rá, hogy magyarok, büszkék a történelmükre! Nem szabad hagyni, hogy a balliberális véleményterror, az, hogy már előre elkönyvelték a filmet rossznak, befolyásoljon bárkit is. Mert nincs igazuk! Mindenkit arra biztatok, nézze meg a filmet, és alakítsa ki róla a saját véleményét!

Ha az én gyermekkoromban lett volna egy ilyen film, amely ennyire jól elkalauzolt volna minket a történelembe, mindenképpen meg akartam volna nézni. A mai iskolások szerencsések, hogy egy ilyen alkotás is segíthet nekik jobban megérteni a történelmünket. Jó mozizást kívánok!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK