Magyarországon 1849 májusában a dicsőséges tavaszi hadjárat tartotta lázban a lakosságot, míg a világ másik felén, New Yorkban egy színdarab, amit az Astor Place Operaházban adtak elő, és egy angol sztárszínész volt a főszereplője. Ő nem volt más, mint William Macready. Az ő edinburgh-i Hamlet-alakítását korábban egy amerikai kollégája, Edwin Forrest meglehetősen negatív kritikával illette.
A két színész között heves üzenetváltások zajlottak az újságok hasábjain, mígnem az angol sztár 1849. május elején Amerikába nem érkezett, hogy 8-án az Astor Placeben a Macbeth főszerepében tündököljön.
Forrest úgy akart borsot törni az orra alá, hogy vele egy időben a nem messze lévő Broadway Theaterben ő is ezt a darabot adja elő. Ugyan Macready az Egyesült Államokban kifejezetten rosszhírű alaknak számított, az amerikai színész biztosra ment.
Angolellenes hangulat
Két alvilági figurával szövetkezett, hogy tönkre tegye az angol színész estjét. Az egyik Isaiah Rynders volt, aki jegyek felvásárlásával a saját embereit ültette a sorok közé. Ha Macready bármikor megszólalt, azt hangos elégedetlenkedés és színpadra történő zöldségdobálás követte. A színdarab félbeszakadt, és az angol színész távozni is akart, ám az amerikai művészvilág kérésére maradt, hogy május 10-én megismételje az előadást.
Az egyébként is robbanás szélén álló hangulatot Forrest másik embere, E.Z.C. Judson fokozta tovább. A „MUNKÁSOK, HÁT KI AZ ÚR EBBEN A VÁROSBAN, AZ ANGOLOK VAGY AZ AMERIKAIAK?” felirattal ellátott röplapok megtették a hatásukat és lincshangulat alakult ki. A színház előtt felsorakozott a rendőrség, és az állami milícia is készenlétben állt.
A korabeli beszámolók szerint estére tízezer főt is meghaladó tömeg gyűlt össze és a színház is megtelt. A darab ugyanúgy indult, mint pár nappal korábban. A szünetben a rendőrség, hogy példát statuáljon, néhány hangadót kiragadott, és az alagsorba zárta őket. Ezután felgyorsultak az események.
Ugyan a színpadon megkezdték az előadás második felvonását, de az alagsorba zárt tüntetők – ismeretlen módon – tüzet gyújtottak az épületben, ami ki is gyulladt. Ezekkel párhuzamosan a színházon kívül is forrósodott a hangulat, és a tüntetők az utca macskaköveit felszedve dobálni kezdték a rendőröket.
Este 9 körül a polgármester, látva a helyzet tarthatatlanságát, a katonaságot kérte meg, hogy segítsenek a rend helyreállításában. A szuronyos puskákkal megjelenő egyenruhások csak még tovább bőszítették a tömeget, akik megrohamozták a katonai sorfalat, mire azok figyelmeztető lövéseket adtak le. Mivel ez nem sem csillapította a kedélyeket, tűzparancsot kaptak.
Megismételt zavargás
Nem tudni pontosan, meddig tartott az összecsapás, de a tömeg végül eloszlott. Az atrocitások halálos áldozatainak száma 22-31 közé tehető, a sebesülteké 100-140 közé. Másnap a városháza előtt ismét hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy a polgármestert felelősségre vonják, és újabb tömegverekedés tört ki, amiben egy járókelő meghalt.
Macready az eset során álruhában menekült ki a színházból, és hajóra szállt, hogy visszatérjen Angliába. A színház a tragédia után bezárt, és könyvtárépület lett, ma pedig egy kávézó üzemel a helyén.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.