150 évig fog élni az ember?

De meddig mehet ez így? Vajon az a sorsunk, hogy a századfordulónál mindig megállunk, vagy növelhetjük az emberi élettartamot, mondjuk 150 évre? Vagy akár 200 évre? Mi van, ha egyáltalán nincs határ? Erről jelent meg elgondolkodtató cikk az IFLScience tudományos ismeretterjesztő oldalon. 

Nyikorgó térdek; fájó hát; egyre kevésbé emlékszünk, hol hagytuk a kulcsokat - ezeket az öregedés klasszikus jeleinek tartjuk. De ez nem egészen így van. 

Az öregedés jól leírható folyamat 

„A kor és az öregedés nem ugyanaz” - magyarázza a Max Planck Intézet öregedéssel foglalkozó részlege. „Az életkor csak egy szám, és gyakran szubjektív. Az öregedés ezzel szemben egy megfigyelhető folyamat, amely tudományosan leírható és meghatározható. Az öregedéskutatásban az öregedést a fiziológiai integritás fokozatos elvesztéseként határozzák meg, amely funkcionális károsodáshoz és a halálozás megnövekedett valószínűségéhez vezet.” 

Az öregedés, amennyire tudjuk, meglehetősen sok különböző, de egymással összefüggő tényező következménye: szerepet játszanak benne a természetes folyamatok, de az életkörülmények is; némelyik irányítható, mások a véletlen művei - és vannak olyanok is, amelyekről még nem is tudunk. 

Vegyük például az ételt. Intuitívan azt gondolnánk, hogy az élelemhez való könnyű hozzáférés megnöveli az élettartamunkat - elvégre nehéz 100 évig élni, ha kilencévesen éhen halunk. A valóság azonban ennél furcsább. 

 - írta Charalampos Rallis, az Essexi Egyetem sejtes öregedéssel foglalkozó tanára. „Rövid távú tanulmányok azt sugallják, hogy egyenesen javítja az emberek egészségét.” 

Hasonlóképpen, a kényelemben leélt élet rövidebb lehet, mint a küzdelemmel teli. Ez nem olyan képtelenség, mint amilyennek hangzik. 

„Amikor bőséges az élelem és alacsony a stressz-szint, a gének a növekedést és a szaporodást támogatva teszik a dolgukat” - magyarázta Alison Woollard, az Oxfordi Egyetem biokémiai tanszékének docense. „Nehéz körülmények között azonban "a dolgok csak jobbra fordulhatnak" hozzáállást vesznek fel, tevékenységük megváltozik, ami egy egész sor fiziológiai változást indít el a sejtek védelme és fenntartása irányába.” 

Bár a növekedés és a szaporodás pozitív dolognak hangzik, de valójában az erőforrások pazarlása, különösen, ha már elérte az egyén az érett kort. 

Úgy tűnik az, hogy milyen gyorsan érjük el ezt a határt, bizonyosan összefügg az egyén hosszú élettartamával. 

„A galápagosi teknősök sejtjei körülbelül 110-szer osztódnak, mielőtt elöregednek” - jegyzi meg Avi Roy orvosbiológus – „míg az egerek sejtjei 15 osztódáson belül elöregednek.” 

A gazdagok megúszhatják a halált? 

Azt mondják, az életben csak két dolog biztos: a halál és az adók. Ha azonban gazdag vagy, mindkettőt megkerülheted - legalábbis a világ leggazdagabbjai mindig is ezt remélték. 

A múltban az örök fiatalság keresése miatt a Cleopatrák és a Caesarok szamártejjel teli fürdőkádakhoz nyúltak, és krokodilürülékből készült arcmaszkokat használtak. Ma - nos, a dolgok nem sokkal jobbak. 

Egy példa: Bryan Johnson, az amerikai technológiai milliárdos, évente átlagosan 2 millió dollárt költ állítólagos öregedésgátló technológiákra, azt állítva, hogy a teste ma már „kevesebb öregedési károsodást halmoz fel, mint egy átlagos egyéves gyermek”. Ami, ha igaz, megnyugtató lehet, hiszen a kúrája magában foglalja a heti savas hámlasztást, a napi 23 órás éhezést, és azt, hogy a saját fiát hordozható vérbanknak használja.

De a plazma- vagy vérinfúziónak „nincsenek bizonyított klinikai előnyei” az időskori betegségekre, írja Rachael Jefferson-Buchanan, a Charles Sturt Egyetem Humánmozgás-tanulmányok (Egészség és testnevelés) és Kreatív művészetek tanára. „Johnson sok fiatalító módszere megkérdőjelezhető, kétes tudományos eredményekre alapoz, és ismert mellékhatásai vannak.” 

Mit tehetünk tehát, hogy néhány plusz évet kiharcoljunk a Földön? A válasz egyszerű és - utáljuk kimondani – kiábrándító. 

- írja Richard Faragher, a Brighton Egyetem biogerontológia professzora Nir Barzilai, az Albert Einstein Orvosi Főiskola orvos-genetikai professzorával közösen írt cikkében. 

Végül azonban a szuper élettartam talán csak a puszta szerencsén múlik. „Egy tanulmány szerint az askenázi zsidó százévesek akár 60 százaléka is erősen dohányzott élete nagy részében” - jegyzi meg Faragher és Barzilai. „Ugyanezen időszak alatt a fele elhízott volt, kevesebb mint a fele végzett akárcsak mérsékelt testmozgást, és kevesebb mint három százalékuk vegetáriánus.” 

Ki akar örökké élni?

Szóval ennyi: étkezz helyesen, ne dohányozz, és próbáld meg nem hagyni, hogy a sejtjeid túlzásba vigyék a fehérjeépítést. De ha ilyen egyszerű a képlet, meg lehet mondani, hogy mi a felső határa az életnek? 

Nos, erre a kérdésre nehéz válaszolni - ezt bőségesen bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben oly sok feltételezett "maximális emberi élettartamot" közöltek. 

„1921-ben "bebizonyították", hogy a 105 év feletti életkor lehetetlen” - írja Faragher. „A hosszú élettartam határainak becslését azóta is kritizálják, mert az élettartam minden eddig feltételezett "maximális határát" túllépték.” 

Ez a szám feltűnően közel van az emberi élettartam egyik általánosan javasolt határához: körülbelül 120 év. És Madame Calment megdönthetetlen rekordja nem az egyetlen oka e szám népszerűségének. „Ha megnézzük, hogy a szerveink hogyan hanyatlanak a korral, és ezt a hanyatlás mértékét összevetjük azzal az életkorral, amikor már nem működnek" - magyarázza Faragher – „a legtöbb számítás szerint a szervek csak addig működnek, amíg egy átlagos ember 120 év körüli korban van”. 

A matematikai modellek hasonló határértéket jósolnak. Egy 2016-os tanulmány például demográfiai adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az emberek maximális élettartama körülbelül 125 év - és annak az esélye, hogy valaki elérje ezt a kort, kevesebb mint egy a tízezerhez. Más tanulmányok rendkívül hasonló számadatokat kaptak. 

Néhány tudós azonban nem ennyire pesszimista. Az öregedési folyamat megértésében elért áttörések az öregedési folyamatról szóló feltételezések szerint akár 150 év is lehet a maximális élettartam; mások szerint a határ a csillagos ég. De jó ez? 

„Tényleg egyre tovább és tovább akarunk élni?” - tette fel a kérdést Joris Deelen, a Max Planck Institute for Biology of Aging molekuláris epidemiológusa az Erstrebenswert című folyóiratnak adott interjújában. 

„Tudósként nem célom, hogy az emberek 130 vagy 140 évig éljenek” - mondta. „Sokkal fontosabb, hogy hosszabb ideig egészségesek maradjanak, és hogy késleltetni tudjuk az időskori betegségek kialakulását, vagy ideális esetben teljesen meg tudjuk előzni azokat.”