Baromfisuttogók, akik meg tudják fejteni a szárnyasok érzelmeit

Rengeteg érzelmi információt rejtenek magukban

Az emberek remekül meg tudják állapítani, amikor a kutyájuk éhes, izgatott, játékos vagy fél. Egy nemrégiben készült tanulmány most egy váratlan élőlény, a baromfi érzelmeinek megfejtésében való, meglepő jártasságunkra derített fényt.

Képzeljünk el egy tanya udvarát: tollak suhogása, tyúkok kotkodácsolása. Ezek a hangok – amelyek gyakran csak háttérzajok – rengeteg érzelmi információt rejtenek magukban. A Queenslandi Egyetem kutatói most felfedezték, hogy

A Royal Society Open Science című folyóiratban közzétett tanulmányban közel kétszáz, különböző hátterű résztvevő vett részt, köztük olyanok is, akiknek semmilyen korábbi tapasztalatuk nem volt a csirkékkel kapcsolatban. A résztvevők különböző baromfi-hangadásokat hallgattak.

– mondta Joerg Henning, a Queenslandi Egyetem kutatója a ZME Science online tudományos portálnak. – Két másik hívástípust nem jutalmazási kontextusban, például a táplálék visszatartása esetén produkáltak, amelyeket „siránkozás" és „frusztrált" hívásoknak neveztünk el.

Hozzátették: figyelemre méltó, hogy a résztvevők mintegy 70 százaléka helyesen rendelte össze a hangokat a megfelelő érzelmekkel, ami komoly eredmény és tovább erősíti a bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az emberek képesek érzékelni a különböző fajok által adott hangok érzelmi kontextusát.

Sokkal mélyebb a kapcsolatunk velük, mint vélték

A gyakran félreértett és alábecsült baromfik összetett módon kommunikálnak. Bár nincs kifejező arcuk (a csőrük miatt), ezt hangadásukkal pótolják, amelyek az érzelmek széles skáláját közvetítik. Az izgatott kotkodácsolástól kezdve a tojásrakás különleges, már-már „sikoltó énekéig" ezek a teremtmények egyedi hangjukat arra használják, hogy olyan módon fejezzék ki magukat, amire a legtöbb ember nem is számít.

Az eredmények pozitívak és meglepők voltak: a baromfikkal kapcsolatos ismereteknek kevés köze volt ahhoz, hogy képesek vagyunk-e értelmezni ezeket az érzelmeket. Ez a megállapítás arra utal, hogy a baromfikkal – és talán más állatokkal – való kapcsolatunk inkább veleszületett, mint tanult.

A szakemberek szerint rávilágít a természettel való mélyen gyökerező kapcsolatunkra. Azáltal, hogy ráhangolódunk ezekre a finom jelzésekre, nemcsak jobban megérthetjük az állatokat, hanem tudatosabbá és érzékenyebbé is válhatunk a környezetünkre. Valószínűleg evolúciós előnye is van ennek: az, hogy felismertük, hogy egy oroszlán morgása vagy egy farkas vicsorgása bajt jelent, megmentette őseink életét.

– mutattak rá a szakemberek. – A szárnyasok dinamikus, érzelmi lényekként való felismerése megkérdőjelezi az állattenyésztés és az ipari gazdálkodás hagyományos megközelítését.

Ez szerintük fokozhatja a haszonállatokkal való humánusabb bánásmód iránti növekvő igényt. Érzelmi állapotuk elismerésével javíthatjuk a baromfik jólétét és ezzel együtt elmélyíthetjük kapcsolatunkat az állatvilággal; és ebbe beletartoznak a haszonállatok is.