Meglepő dolog derült ki a krétai ókori görög társadalomról

A PLOS ONE tudományos folyóiratban publikált tanulmányban Tristan Carter és Vassilis Kilikoglou, a McMaster Egyetem kutatói új analízist végeztek a krétai területen és meglepő eredményekre jutottak.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak,

Körülbelül ugyanebben az időben a sziget számos fontos helyszíne megsemmisült, és harcosok sírjai jelentek meg a híres knósszoszi palotában, ami miatt a tudósok sokáig úgy gondolták, hogy ezek a változások egy mükénéi invázió következményei lehettek.

– magyarázza Tristan Carter, a tanulmány vezető szerzője, a McMaster Egyetem antropológiai tanszékének professzora a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A teljes körű kulturális változás helyett a tanulmányunk bizonyítékot talált az állítólagos invázió utáni jelentős folytonosságra.

Hozzátette: míg az új gyakorlatokat külső erők, például invázió, migráció, gyarmatosítás vagy kultúrák közötti vegyes házasságok indíthatják el, ismernek olyan példákat is, amikor a helyiek úgy döntenek, hogy idegen szokásokat vesznek fel, hogy kitűnjenek a saját társadalmukban.

Ahelyett, hogy olyan dolgokat vizsgálnának, mint a temetkezés, a művészet vagy az öltözködés, a szokások, amelyek hajlamosak a divattal együtt elmozdulni,

A tanulmányhoz a tudósok egy olyan szerszámmintát elemeztek, amelyet a bronzkori krétaiak obszidiánból, egy fekete vulkáni üvegből készítettek. A nyersanyagok eredetének meghatározása során megállapították, hogy a szerszámok a kükladikus Melos-szigetről származnak.

Amikor ezeket az eredményeket, valamint a szerszámok gyártási módszerét figyelembe vették, egyértelművé vált, hogy

ami azonban továbbra is különbözött a görög szárazföldi élettől.

– mutatott rá Carter. – Ez nem azt jelenti, hogy nem történt meg Kréta inváziója, hanem azt, hogy a politikai helyzet a sziget többi részén ebben az időben összetettebb lehetett, mint azt korábban a kutatók gondolták, és számos területen jelentős demográfiai folytonosság jellemezte.

A szakemberek úgy vélik, hogy bár a helyi elitek stratégiailag a mükénéi hatalmakhoz igazodtak, amit a szárazföldi öltözködési, ivási és temetkezési stílusok szembetűnő átvétele bizonyít, a legtöbb ember továbbra is nagyjából ugyanúgy élte életét, mint korábban.