Gyakran bonyolódik játszmákba a munkahelyén? Ezért ne tegye!
Érdemesebb őszintének lenni a munkatársainkkal
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Az Arizona Egyetem kutatói szerint munkakörnyezetben egyáltalán nem működőképes a „játszd el, amíg nem tudod megtenni" elmélet. A Journal of Applied Psychology szaklapban publikált tanulmányukban egyértelműen rámutatnak, hogy a pozitív hozzáállás hosszú távú meghamisítása nem vezet valós előnyökhöz. Ehelyett azt javasolják, hogy inkább annak érdekében tegyünk erőfeszítéseket, hogy a másik érintett valóban átérezze az érzéseinket.
Mihez igazítjuk a tetteinket?
Allison Gabriel, az Arizona Egyetem menedzsment és szervezeti egyetemi docense kollégáival kétféle érzelmi szabályozást vizsgált: az úgynevezett felszínes és mély cselekedeteket.
A felszínes cselekedetek a csalásra épülnek, mert mást érzünk, mint amit mutatunk
– magyarázta a szakember. – Lehet, hogy mélyen legbelül idegesek vagy csalódottak vagyunk, de látszatra megpróbáljuk megtenni a tőlünk telhetőt, hogy azt kellemes vagy pozitív környezetben értelmezzük.
Ezzel ellentétben az úgynevezett mély cselekedetek során a szituációtól függően próbáljuk megváltoztatni azt, ahogyan érezzük magunkat és ehhez igazítjuk a tetteinket. Gabriel és kollégái tanulmányuk során
számos iparág felnőtt dolgozóit vizsgálta az oktatástól kezdve a gyártósoron át a mérnöki és pénzügyi szolgáltatásokig.
Leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy a dolgozók szabályozzák-e az érzelmeiket, és ha igen, akkor miért döntenek e mellett, illetve milyen előnyöket remélnek ettől.
Az erőfeszítéseikért cserébe jelentős előnyöket nyertek
A kutatók végül négy embertípust tudtak meghatározni. Az elsőbe a „nem színészek" kerültek, akik elhanyagolható mértékben, de felszínes és mély cselekvők is. A második csoportot a „gyenge színészek" tették ki, kissé felületesebb érzelmekkel. A harmadik kategóriába a „ravasz színészek" kerültek, akik a felszínen már képesek mélyebb érzelmeket megjátszani. A negyedik típus a „szabályozók", akiknél mind a felszínes, mind a mély cselekvés magas szintűnek számít.
A szakemberek az érzelmek szabályozásában való részvétel számos mozgatórugóját is azonosították az alapján, hogy
azt elsősorban proszociális (segítő, a közösséget szem előtt tartó hozzáállás, viselkedés) vagy a pillanatnyi benyomások ösztönzik-e.
Előbbiek között szerepel a jó munkatársi kapcsolat iránti vágy és a pozitív viszony ápolása. Utóbbiak inkább stratégiai jellegűek, beleértve az erőforrásokhoz való jobb hozzáférést vagy azt, hogy előnyösebb színben tűnjenek fel mások előtt.
A felületes viselkedés elkerülésének a legnagyszerűbb hozadéka az, hogy azok, akik valóban pozitívan viselkedtek a kollégáikkal, jelentős előnyöket kaptak az erőfeszítéseikért cserébe
– mutatott rá Allison Gabriel. – Aki azonban egy kicsit is megjátszotta magát, azoknál az érzelmi kimerültség tünetei jelentkeztek és gyorsan hiteltelenné váltak a munkahelyükön.
Hozzátette: bár az érzelmeknek kevés köze van a munkahelyünkhöz, a kutatás eredményei mégis arra utalnak, hogy ha egy mód van rá, legyünk őszintén kedvesek egymáshoz, mert ettől nem csak jobban érezzük magukat, hanem a teljesítményünk és társadalmi kapcsolataink is javulhatnak.