Így ölhetnek a divatos diéták

A low-carb diéták évek óta nagyon népszerűek nemcsak a speciális étkezési igényűek és a fogyni kívánók, de általában az egészségtudatosak körében.

A pitvarfibrilláció a leggyakoribb, de közel sem veszélytelen szívritmuszavar, amely kellemetlen tünetei – légszomj, szédülés, fáradékonyság – mellett nemcsak ötszörösére növeli a stroke veszélyét, de potenciálisan végzetes szívelégtelenséget is előidézhet. A low-carb diéták és a pitvarfibrilláció összefüggését igazoló eredményeket az Amerikai Kardiológusok Kollégiumának 68. éves gyűlésén mutatták be New Orleansban.

Vitatott következmények

A Guangzhou-beli (Kína) Sun Yat-Sen Egyetem kutatói által végzett tanulmányban csaknem 14 ezer ember több mint két évtizednyi kórtörténetének elemzésével találtak rá a szénhidrátbevitel és a pitvarfibrilláció kockázata közötti kapcsolatra. A szénhidrátbevitel korlátozása divatos visszatérő motívum napjaink fogyókúrás étrendi útmutatásaiban. A low-carb diéták – amelyek közül a legismertebb a ketogén, a paleo és az Atkins-féle – mind hasonlítanak abban, hogy az étrendet a fehérjék és zsírok köré építik, miközben visszafogják a cukrok, gabonafélék, hüvelyesek, gyümölcsök és keményítőben gazdag zöldségfélék fogyasztását.

„A szénhidrátbevitel korlátozásának hosszú távú következményei mindmáig vitatottak, különösen, ami a keringési betegségekkel kapcsolatos hatásokat illeti – hangsúlyozta Xiaodong Zhuang, a Sun Yat-Sen Egyetem kórházának kardiológusa és a tanulmány vezető szerzője. –

Arany középút

A kínai csoport munkája során olyan korábbi eredményekre épített, amelyek szerint mind a túl magas, mind a túl alacsony szénhidrátbevitel fokozza a halálos kimenetelű érrendszeri események kockázatát. Ugyanakkor e korábbi tanulmányokból úgy tűnt, hogy a rizikónak meghatározó eleme a diéta nem-szénhidrát komponense is, míg ők azt találták, hogy a végeredmény szempontjából mindegy, mi az, amit az étrend a szénhidrát helyett javasol.

– összegezte Zhuang.

A vizsgálat

A kutatók által elemzett adatok az Atherosclerosis Risk in Communities (Az érelmeszesedés kockázata a közösségekben) elnevezésű, a National Institutes of Health szervezésében 1985 és 2016 között lefolytatott felmérésből származtak. A felmérésbe bevont csaknem 14 ezer személynél a toborzás idején nem állt fenn pitvarfibrilláció; közülük a későbbiekben 1900-nál lépett fel ez a ritmuszavar az átlagosan 22 évet felölelő követési időszak alatt.

A felmérés résztvevői kérdőíves formában rendszeresen beszámoltak arról, hogy mennyit fogyasztanak naponta az ott megnevezett 66-féle élelmiszerből. A kutatók e kérdőívek, valamint a Harvard Nutrient Database táplálkozástudományi adatbázis alapján becsülték meg a résztvevők napi szénhidrátfogyasztását és a szénhidrátok részarányát a napi kalóriabevitelben. Nagy átlagban a napi kalóriamennyiség mintegy fele származott szénhidrátokból. Az amerikaiak számára kiadott táplálkozási iránymutatás szerint ennek az aránynak a 45 és a 65 százalék közé ajánlatos esnie.

A résztvevőket ezután három csoportra osztották aszerint, hogy napi kalóriabevitelüknek mekkora hányada származott szénhidrátokból. Az alacsony bevitelű csoportba a 44.8 százalékos vagy annál kisebb arányúakat, a közepesbe a 44.8 és 52.4 közöttieket, a magasba az e fölötti alanyokat sorolták. Így derült fény arra, hogy az alacsony szénhidrátarányról beszámoló csoportban a legmagasabb a pitvarfibrilláció gyakorisága: a körükben a közepes bevitelűekhez hasonlítva 18 százalékkal, a magas bevitelűekhez viszonyítva 16 százalékkal gyakrabban diagnosztizálták ezt a kórképet.

Miért nő a kockázat?

Zhuang elmondása szerint több lehetséges magyarázat is kínálkozik a szénhidrátbevitel megszorítása és a pitvarfibrilláció közötti összefüggésre.

• Az egyik, hogy az így táplálkozó emberek valószínűleg kevesebb zöldséget, gyümölcsöt és szemes terményt fogyasztanak, amelyek mind védenek a gyulladással szemben. A nevezett ételekben szegény étrend ezért több gyulladáshoz vezet, ami pedig ismerten hajlamosít a pitvarfibrillációra.
• A másik lehetséges mechanizmus az, hogy az étrendben a szénhidrátot kiváltó nagyobb mennyiségű fehérje és zsír oxidatív stresszt okoz, ami szintén a pitvarfibrilláció ismert rizikófaktora.

Zhuang rámutatott: ebben a felmérésben is, mint oly sokszor a hasonló kutatásokban, egyelőre csak statisztikai együttjárást tudtak kimutatni a szénhidrátbevitel és a szívritmuszavar között, ami önmagában még nem bizonyítja az ok-okozati összefüggést. Ahhoz, hogy erre fény derüljön, randomizált és megfelelő kontroll mellett végzett klinikai vizsgálatot kellene tervezni, és a vizsgálatba etnikailag változatosabb tesztpopulációt kellene bevonni. Emellett hozzátette, hogy ebben a mostani felmérésben nem szerepelnek azok, akiknél tünetmentes pitvarfibrilláció alakult ki, vagy akiknek voltak ugyan panaszaik, de az ellátásuk nem igényelt kórházi felvételt. Nem különítették el továbbá a pitvarfibrilláció különböző típusait, tehát nem tudjuk, hogy az egyes pácienseknek csak alkalmanként jelentkeztek, vagy tartósan fennálltak a panaszaik.