Chema Rodriguez felfedte a titkot, ezért jutottunk ki az olimpiára

José María Rodríguez Vaquero az anyakönyvezett neve, ám szinte mindenki Chemaként emlegeti. Így szereti, netán olykor bosszantja?

Dehogy, így szoktam meg, a családban, a barátok között is mindenki így szólít. A magyar kézilabdában is így hívnak. Már játékosként Veszprémben is ez volt a becenevem, s csak azért, mert szövetségi kapitány lettem, nem szeretnék ezen változtatni.

Valamennyi José Maríát Chemának hívják Spanyolországban?
Nem, ez különösen Baszkföldön jellemző. Kasztíliában születtem, de Baszkföldön nevelkedtem, én is ott lettem Chema.

Fel tudja idézni, milyen érzésekkel, várakozásokkal érkezett anno 2012-ben Magyarországra?
Nem sokat tudtam Magyarországról, de azt természetesen igen, hogy van két jó kézilabdacsapata, a Veszprémmel és a Szegeddel játékosként már többször találkoztam korábban is a Bajnokok Ligájában. Budapest lenyűgözött, de Veszprémet is nagyon szerettük. A feleségem várandós volt, amikor érkeztünk, úgy hogy különben is nagy változás előtt álltunk. Mindenki barátságosan fogadott minket, csak a magyar nyelvvel akadnak gondjaink a mai napig. A spanyol mellett beszélek angolul, franciául és portugálul is, utóbbit különösen nem nehéz elsajátítani egy spanyolnak, de a magyar irtózatosan nehéz nyelv.

Nagy László csábította

Ha a Ciudad Real, amellyel kétszer is megnyerte a BL-t, nem megy csődbe, talán sohasem hagyja el Spanyolországot?
Ezt azért nem merném kijelenteni. Bennem is megvolt a vágy, hogy máshol is próbára tegyem magam. Összevágtak a dolgok. Nagy László, nekem csak Laci is akkor, 2012-ben igazolt haza, természetesen őt jól ismertem Spanyolországból, ő és a honfitársam, Antonio Ortega is csábított, aki akkor lett a Veszprém vezetőedzője.

A veszprémi évekből mi a legmeghatározóbb élménye?
Mindenekelőtt az, hogy akkor lettem családapa. A gyerekeink, az ikreink Spanyolországban születtek, de aztán a feleségemmel együtt Magyarországon éltünk. Nagyon szép évek voltak.

A 2016-os Bajnokok Ligája-döntő, a Kielce ellen kilenc gólos előnyről elvesztett mérkőzés ma is kísérti?
Tudom, Magyarországon rendre előkerül az a meccs, hiszen az lehetett volna a Veszprém első Bajnokok Ligája-győzelme, ami azóta sem született meg. Igen, fájdalmas volt, de megesik az ilyen a kézilabdában, muszáj túllépni rajta. Megéltem ennek az ellentétes oldalát is. A 2009-es BL-döntőben az első meccsen, mert akkor még nem rendeztek Final Fourt, a Ciudad Realtól öt góllal kikaptunk Kielben, majd a visszavágón a második félidő elején már négygólos hátrányban voltunk. Összesítésben ez is kilenc gól. Ám megfordítottuk a mérkőzést, hat góllal győztünk és megvédtük a címünket.

Öt évet húzott le Veszprémben, s hamar, már 2019-ben vissza is tért Magyarországra, amikor tagja lett Gulyás István stábjának. A korábbi kapcsolatoknak köszönhetően?
Természetesen. Laci hívott, de természetesen Gulyás Istvánnal is megértettük egymást. Akkor még játszottam Franciaországban, de tudtam, hogy edzőként szeretném folytatni a pályafutásomat. Kiváló lehetőséget jelentett, hogy a játék mellett részt vehetettem a munkában a magyar válogatott mellett. Hittem benne, hogy eredményesek lehetünk.

A törlesztett adósság és az ismeretlen kritika

A Portugália elleni diadal, az olimpiai részvétel kivívása után azt mondta, kiegyenlítették az adósságukat. Ennyire nyomasztó emlék a 2022-es hazai rendezésű Eb?
Tisztában voltan a játékosok képességeivel. Voltak közöttük rutinos játékosok, mint Mikler, Lékai és Ancsin, aztán erejük teljében lévők, mint Bodó és Bánhidi, és jöttek a fiatalok, Máthé, Rosta és a többiek. A tokiói olimpiáról ugyan lemaradtunk, de a 2021-es világbajnokságon ötödik lett a csapat, ami után bíztunk a jó eredményben. Hatalmas volt a várakozás. Tombolt a Covid, az emberek a szokásosnál is jobban ki voltak éhezve a sikerre. Sajnos többen lebetegedtek az Eb előtt és alatt, s nem sikerült továbbjutni a csoportból. Elsősorban azért volt rossz érzés, mert nem tudtunk örömet szerezni a szurkolóknak. Remélem, most sikerült őket kárpótolni.

Önnek is kijutott akkor a kritikából?
Lehet, de nem emlékszem rá. Ebből a szempontból kész szerencse, hogy nem beszélek magyarul.

Biztosan hallott róla, Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya rendszeresen tájékozódik a magyar sajtóról. Ön nem igényli, hogy lefordítsák az önt érintő írásokat?
Nem, nem kérem, de a fontos dolgokról persze értesülök. Nincsenek rossz tapasztalataim.

Ellenkezőleg, szokatlanul jó a kapcsolata a sajtóval. Hadd említsek két személyes példát. Amikor a Norvégia elleni vesztes meccs után azt feszegettem kicsit félénken, hogy meg ne bántsam, nem volt-e hiba ennyi energiát a meccsbe ölni, megveregette a vállamat, s azt mondta, csak nyugodtan, az a dolga, hogy kérdezzen. Ilyen egyszerű?
Ahogy én, más is szeretné a saját munkáját a legjobban elvégezni. Önöknek az a dolguk, hogy olykor kellemetlen kérdéseket tegyenek fel. Amíg fennáll a kölcsönös tisztelet, miért kellene megsértődnöm? Az a célunk, mégsem lehet mindig minden meccset megnyerni, ezzel mindenki tisztában van. Ha mindent beleadsz, a vereség után sem kell szégyenkezned.

A másik eset ennél is árulkodóbb volt. Mialatt a csapat a pályán ünnepelt a szurkolókkal, az újságírók zöme már a vegyes zónában várakozott. A kezeit ökölbe szorítva, diadalmas üvöltés kíséretében lépett hozzánk. Letűnt időket idézett a jelenet, amikor az újságírókat nem szükséges rosszként, hanem az események, a történet részeseiként kezelték.
Mindannyian egy célért dolgozunk, ki így, ki úgy. Egy Szeged–Veszprém meccsen érthető, ha a szurkolók, sőt akár az újságírók is két táborra osztódnak, de a nemzeti csapat esetében nekem magától értetődő, hogy mindenki a sikert áhítja.

A válogatottat rendszeresen családként emlegeti. A felesége és a két gyereke nem sértődik meg ezen?
A feleségem kérdezte is, miért beszélem ki oly gyakran a családi dolgokat… Azért használom ezt a kifejezést, mert így mindenki pontosan érti, hogy mire gondolok. Amikor heteken át összezárva együtt élünk, az tényleg olyan, mint egy család. 

A sportban az a legszebb, hogy egy közösség tagjai egytől egyig ugyanazt csinálják, amit a legjobban szeretnek és ugyanaz a cél vezérli őket.

A felesége és az ikrei hogyan illeszkedtek be Magyarországon? Ők beszélnek magyarul?
Ők is szeretik Magyarországot. Veszprémet is szerették, ahogy most Budapestet is, igaz, ha együtt vagyunk, a világ bármely pontján jól éreznénk magunkat. A nyelv nekik is nagyon nehéz, a tizenegy éves gyerekeink valószínűleg könnyebben elsajátítanák, de nincsenek rászorulva, mert nemzetközi iskolába járnak és angolul tanulnak.

Imre Bence és Bartucz László: hősök a lelátóról

Az olimpiai részvétel kivívása az egész csapat sikere, de két játékos talán mégis kiemelhető, ráadásul ők most váltak a család teljes jogú tagjaivá. Bartucz László és Imre Bence. Az ő történetük különösen érdekes. Az Eb-n úgy nyertük meg az első két meccset, hogy Imre a lelátón ült. A harmadikon, Izland ellen miért nevezte őt mégis a csapatba?
A felkészülési mérkőzések alapján elsőként Krakovszki Zsolt kapott lehetőséget az Eb-b. Mivel az első meccsen jól játszott, logikus volt, hogy a másodikon is ő kezdjen, de mert hosszú az Európa-bajnokság, azt is előre eldöntöttük, hogy a harmadik mérkőzésen Imre Bence játszik majd. Aztán annyira jól teljesített, hogy egészen a torna hajráig nem volt okunk változtatni.

Ha Pedro Rodríguez, az ön honfitársa nem kér felmentést az Eb alól, Imre Bencét kiviszi egyáltalán az Eb-re?
Nehéz kérdés. Pedro volt az első számú jobbszélsőnk. Ő több poszton is képes játszani, erősebb és tapasztaltabb, mint Imre Bence és Krakovszki Zsolt, ezért védekezésben, különösen az öt-egyes formációban egyértelműen hasznosabb náluk.

Tatabányán már ott volt Pedro is, mégis Imre Bence élvezte a bizalmat. Noha Tunézia és Norvégia ellen nem játszott kiemelkedően, ő kezdett Portugália ellen is. Milyen megfontolásból?
 Úgy ítéltük meg, az öt-egyes védekezésre nem lesz szükség Portugália ellen, Imre Bence viszont biztos kézzel lövi a hétmétereseket, az Eb-n továbbá mindenkit meggyőzött az elképesztő mentalitásáról. Rita az olyan játékos, mint ő, akit nem visel meg egy-egy kihagyott helyzet és utána is bátran vállalkozik.

Ugyanez a kérdés Miklerre és Bartuczra hangolva…
Bartucz Laci akkor is utazott volna az Eb-re, ha Roli velünk van. Biztosan kapott volna lehetőséget, kipróbáltuk volna, hogy mire képes éles szituációban. Ő pedig azt igazolta, hogy bírja a feszültséget, sőt a tét feldobja, még jobb teljesítményre sarkallja.

Ha Pedro és Mikler játszik az Eb-n, talán másként alakul az olimpiai selejtező is?
Sose tudjuk meg… Az Eb előtt sokan fanyalogtak, mi lesz velünk Mikler és Pedro nélkül. Aztán mindenki boldog lett, hogy van egy Imre Bencénk és Bartucz Lászlónk.

Elkerülné a skandinávokat

Hallotta, mit mondott Kovács Péter, a kézilabda magyar legendája az olimpiai selejtező után?
Nem, sajnos személyesen nem ismerem őt.

Szerinte a magyar válogatott az olimpiai győzelemre is esélyes.
Azért dolgozunk, hogy nyerjünk, nekünk is ez a célunk, helyesebben úgy mondanám, hogy érmet szerezzünk.

Egy-egy meccsen bármi megtörténhet, de reálisan mely csapatokat sorolná a magyar válogatott elé?
Franciaországot, Dániát, Svédországot és Norvégiát.

Már ismert a kiemelés az olimpia torna sorsolására. Hogy választana, ha megtehetné? Spanyolország vagy Dánia?
Noha Spanyolország a hazám, mégis azt választanám, mert nem szeretek a skandinávok ellen játszani.

Horvátország vagy Norvégia?
Ugyanezért Horvátország.

Szlovénia vagy Franciaország? Bár ez talán nem is kérdéses.
Akkor meglepem, inkább Franciaország. A szlovéneknek több olyan játékosuk van, akik kiválóan egy-egyeznek, nagyon kellemetlen ellenfelek.

Svédország vagy Egyiptom?
Egyiptom, bár Juan Carlos Pastort, a Szeged korábbi edzőjét, Egyiptom szövetségi kapitányát nagyon tisztelem.

Argentína vagy Japán?
Japán.

Bejutunk a negyeddöntőbe?
Tényleg csak meccsről meccsre szabad tervezni. Ám ha az a vágyunk, hogy érmet szerezzünk, akkor negyeddöntőt kell játszanunk. Én is úgy gondolom, hogy talán nehezebb kijutni az olimpiára, mint ott jól szerepelni. S ha elérjük a negyeddöntőt, ahogy mondta, egy meccsen bármi megtörténhet.