Csókolózik az utca - Stohl András is részt vesz a rekordkísérletben

A főváros egyik frekventált helyén, a Móricz Zsigmond körtéren a nap minden szakában hatalmas a forgalom, de az emberek többsége nagyon siet, rá se hederít a kérdezősködőre. Egy öreg néni mégis szívesen válaszol az [origo] kérdéseire.

Elmondja, hogy nincs túl jó véleménnyel a nyilvános csókolózásról, az ő fiatalkorában mindenesetre nem volt szokás az utcán nyalakodni, de még a gyerekei is kapualjakba bújtak, de a mai fiataloknak semmi se szent, az utca közepén, a járműveken, és egyáltalán, mindenhol "nyalják-falják" egymást. Mikor megtudja, hogy szombaton a legtöbb egyszerre csókolózó pár kategóriájában kísérlik megdönteni az aktuális Guinness-rekordot a Kossuth téren, csak a fejét csóválja.

Egy másik néni - aki elmondása szerint alapvetően fiatalok pártján áll - nem talál ebben semmi kivetnivalót, sőt azt mondja, hogy a fiatalok mindig csókolóztak az utcán, és ha pár évtizeddel fiatalabb lenne, bizony maga is részt venne a szombati csúcskísérletben.

Egy járókelő a bajsza alatt morogja: reméli, nem egy újabb melegfelvonulásról van szó. Mikor megtudja, hogy nem, megnyugszik kissé, de dörmög még valamit az erkölcsökről, aztán tovább siet.

A szép fiatal lányok legtöbbje, akiktől a riporter arról érdeklődik, hogy eljönnének-e vele csókolózni szombaton, csak nevetnek, vagy kereken nemet mondanak, bár nagy meghökkenésünkre némelyik meg tudna nevezni összeget, amennyiért elvállalná a felkérést.

Egy csapat szembejövő emo (feketébe öltözött tinédszerek, akik szemük elé fésülik hosszú hajukat, és szeretik az "érzelmes rockzenét") hülyeségnek tartja a szóban forgó kísérletet, de mikor megtudják, hogy a No Thanx (a szubkultúra magyar sztárzenekara) is fellép, élénk vita alakul ki közöttük. Az egyik tábor szerint egész jó a banda, az ellenvélemény azonban a német Tokio Hotel majmolásával vádolja az együttest.