Stressz nélkül nem lehet élni

A tudomány már a stressz fogalmának megalkotásakor tisztázta: létezik jó stressz (eustressz), ami az aktivitáshoz szükséges izgalmi állapotot biztosítja testnek és léleknek, és létezik rossz stressz (distressz), ami olyan fokú feszültséget gerjeszt, ami már romboló hatású. A köznyelvben a stressz fogalma teljesen negatív értékű (ugyanúgy, ahogy nagyon nehéz a köztudatba lopni a jó hatású koleszterin létezésének elfogadását). Maradjunk abban, hogy a stressz az alábbiakban azonos lesz azzal, amit a tudósok a distresszen értenek.
A stressz tehát az a helyzet, amikor az ember fizikai vagy pszichikai jólétét veszélyeztető eseménnyel szembesül. Az esemény maga a stresszor, az ember válasza a stresszreakció. Itt egy újabb fordulatot kell elviselnie olvasóimnak: a stresszreakció ugyanis nem mindig negatív válasz (betegség, depresszió, összeomlás, kimerülés). Embertársaink egy része a stresszre éppen hogy pozitívan reagál - az első megdöbbenés után -, és a helyzet megoldása nem a tehetetlenség érzését, hanem éppen kihívást jelent számára.

Miért stresszkeltő egy helyzet?

Ha egy eseményt befolyásolhatatlannak tartunk, akkor tehetetlennek érezzük magunkat. Pusztán ez az egy tényező elég ahhoz, hogy komoly stresszreakciót vagyis negatív testi vagy lelki választ váltson ki egy emberből. Ennek gyakorlati jelentőségét ismerték fel az orvosok nemrégiben, amikor sok helyen megnyitották a szülők előtt a koraszülött osztályokat, és bevonták az anyát a gyermek gondozásába, szoptatásába, etetésébe. Amint az anya úgy érzi, hogy gyermeke gyógyulásához szükség van rá is, hogy tehet valamit a kicsiért, sokkal könnyebben vészeli át azt az időszakot, amíg a gyermeke kórházi kezelésre szorul.
A másik nagyon fontos stresszkeltő tényező a bejósolhatatlanság . Maradjunk a koraszülötteknél: az ikres mamák, ha tájékozottak, jól tudják, hogy nagy esélyük van arra, hogy gyermekeik idő előtt megszülessenek. Ők könnyebben fogadják a koraszülés bekövetkeztét, mint azok a kismamák, akiket úgy ér a baba korai megszületése, mint derült égből a villámcsapás.
Erős stresszor a bizonytalanság is. Szinte mindenki volt már olyan helyzetben, amikor sejtette, egy rossz dolog bekövetkezését, de nem volt biztos benne, hogy az tényleg megtörtént. Gyakran hallani, hogy valakiben a remény tartja a lelket, szinte kilátástalan helyzetben is. A kutatók szerint azonban ennek az ellenkezője igaz: nagyobb stresszt él át az a személy, aki bizonytalan (pl. egy katasztrófa során hozzátartozója az eltűntek és nem az elhunytak listáján szerepel), mint aki biztos a rosszban. Többnyire, ha elfogadjuk és megtörténtnek tekintjük a bajt, megkezdhetjük a gyászmunkát, és ha elgyászoltuk a szeretett személyt, az elvesztett munkahelyet stb. akkor újult erővel teremthetjük meg a feltételeket további életünkhöz.
A negyedik erősen stresszelő helyzet a próbatétel . Amikor az élet vizsgáztatja tudásunkat, szépségünket, becsületességünket, rátermettségünket. Ilyen helyzet szinte nap nap után adódik. Akkor van gond, amikor az eredmény nem felel meg az elvárásainknak, és kiderül, hogy nem is vagyunk olyan okosak, szépek, rátermettek stb. A valódi stresszor az a helyzet, amikor nagyon meg akarunk felelni a követelményeknek, bár tudjuk, a képességeink nincsenek a megkívánt szinten.

Hatalmas testi-lelki romboló hatása lehet annak, ha valaki olyan munkahelyet vagy iskolát választ magának vagy gyermekének, ahol még lábujjhegyre állva sem üti meg a mércét. Ugyanígy stresszhatás éri azt a személyt, akinek komoly belső konfliktus kell megoldania (pl. társra is, függetlenségre is vágyik), aki egymással összeegyeztethetetlen célokat jelöl ki magának. Így jár szinte mindenki, aki az összes szerepében tökéletes szeretne lenni: pl. kívánatos feleség, következetes, szerető anya, jó munkatárs, rendes háziasszony, és emellett még magának is szeretne fenntartani némi időt szórakozásra, pihenésre, önmaga épülésére.

Van olyan napunk, amikor már reggel a nyakunkba kapjuk mind a négy stresszort: nem csörög az óra, előbb elmegy a busz (befolyásolhatatlan, bejósolhatatlan), nem tudjuk, jó kedvében lesz-e a főnök (bizonytalanság), aki előtt naponta bizonyítanunk kell szakmai tudásunkat (próbatétel). És akkor még nem is beszéltünk a délutáni dugóról, a gyerek intőjéről, a látszólag "magától ürülő" bankszámlánkról és az otthoni rendetlenségről.