Poliandria - több férjjel több pénz járt

A többférjűség vagy más néven poliandria elfogadott családformának számított egykor a bretonoknál, az araboknál, a Kanári-szigetek őslakóinál, egyes indián törzsekben, valamint Tibetben, Indiában, Új-Zélandon. Ezekben a közösségekben természetesen monogám és poligám házasságok is köttettek, de a többférjűséget is tolerálták.

A többférjűség intézménye olyan társadalmakban alakult ki, ahol nagyon kevés nő élt, vagy egyetlen férfi nem volt képes eltartani egy családot, és ezért a férjek összefogva küzdöttek az egy asszonytól származó gyermekeik megélhetésének biztosításáért.

A poliandria típusai

A többférjűség általában egy olyan családrendszert takart, melyben a férjek testvérek voltak, és közösen birtokoltak egy asszonyt. A testvérek között fennálló hierarchiának megfelelően rendelkeztek jogokkal és kötelességekkel az asszony irányában. Az egyik férj kiemelt szerepnek örvendett. Az első férj tulajdonát képezte a nő, és fivérei csupán másodlagos férjszerepet töltöttek be.

A poliandria ritkább esete volt, amikor két vagy több, egymással rokoni kapcsolatban nem álló férfi közös megegyezés alapján elvett egy nőt. Együtt alkották a családot, és a született utódok is közös gyermeknek számítottak. Az apaságot nehezen tudták volna bizonyítani, így csak reménykedhettek, hogy saját vérüket is nevelik a sok gyermek között.

A poliandriát a nők is kezdeményezhették. Jólétben élő asszonyok több férjet is megengedhettek maguknak. Ilyenkor a nő volt a család feje, hisz nagyrészt tőle függött a vele élő férjek sorsa. A többférjűség ötletét nehéz körülmények között élő nők is felvethették, ha úgy érezték, a család fenntartása érdekében elkelne még némi férfierő. Ha a férj beleegyezett, alkalmas partnert kerestek a frigyre.

Többférjűségből eredő hagyományok

Egyes társadalmakban bevett szokásnak számított, hogy az özvegyet az elhunyt férj fivére vette feleségül. Néhány szakértő ezt a hagyományt a többférjűség intézményére vezeti vissza. Magyarázatuk szerint, ha az asszony mindenkié, logikus, hogy az elhunyt első férj szerepét a hierarchiában következő fiútestvér veszi át. Ez azonban csak feltételezés, és nem igazolható, hogy az özvegy nőül vételének kötelessége a többférjű rendszerekből alakult volna ki.

Elfogadottabb teória, amely szerint az asszony a férj tulajdonának számított, és ha a családfenntartó elhalálozott, javait, köztük feleségét, legközelebbi hozzátartozói örökölték. Ez bevett szokásnak számított a mongol, afgán, hindu, héber, abesszin népeknél, de egyik említett csoport kultúrájában sincs többférjűségre utaló történelmi bizonyíték. Kizárólag a család és javainak összetartása volt a cél.