Szexi reklámok erdejében

A vizuális környezetszennyezés eltompítja érzékenységünket. "Normálisan" felöltözött, normális arckifejezésű figurák felett valószínűleg már átsiklik tekintetünk. De nézzük, mit is látunk a két említett képen? Az elsőn az erős szexuális felhívó jelleggel rendelkező női figura a plakát sugalmazása szerint halott - mégis erotikus. Ez egy viszonylag ritka perverzióra történő utalás felhasználása figyelemfelkeltés céljára. A másodikon az érett női figurát gyereklányos vonásokkal kombinálják - multifunkcionális kép, az érett nők iránt vonzódóknak és a pedofil fantáziákkal rendelkezőknek egyaránt tetszhet. Ezt még egy - az egészségügyi célú tárgy nemi örömöt kiváltó jellegére történő utalás tetézi. Nevezzük nevén a dolgokat, az idézett plakátok a nekrofíliát, a pedofíliát, a menstruáció és a szexuális öröm egyidejű megjelenítését használják fel termékeik reklámozásához. Persze, mindez nem számon kérhető, mivel bizonyos mértékig rejtett formában teszik ezt. Éppen csak annyira rejtve, hogy az érdeklődést gerjessze, de arra, aki felfedezné ezeket az utalásokat, nyugodtan lehessen mondani, hogy az a rossz, aki rosszra gondol. Hiszen itt csupa hasznos és jó minőségű termékről van szó - és nem perverziókról.

A második szexuális forradalom

Perverziókról pedig szó se essék! Vagy ha már végképp nem lehet a közfigyelmet elterelni, akkor hordozóikat szerencsétlen, vagy elvetemült, eltorzult személyiségnek, tragikus, egyedi eseteknek kell feltüntetni. De mi köze mindennek a szexuális forradalmakhoz?

Előző írásunkban szó volt arról, hogy a társadalom és a gazdasági élet nagy változásai óriási kulturális változásokat indítottak el. Ezek egyik megjelenése volt a hatvanas évektől kezdődő szexuális felszabadulás. Ha alaposan megnézzük ezeknek az évtizedeknek a dokumentumait, kitűnik, hogy a szexualitás nyílt vállalása, a szerelem propagálása szinte kizárólag a heteroszexuális párról szólt. A nagy témák pedig a meztelenség, a szeretkezés öröme, a párkapcsolat, a fogamzásgátlás voltak.

A nyolcvanas és kilencvenes évek szexuális forradalma inkább csöndesen, apró lépésekben és sok szálon fut jelenleg is, és a szexualitás, a szexualitással kapcsolatos társadalmi viszonyulás alapvető átalakulásához vezet. Ma a szexualitás nem a felszabadult öröm szimbóluma. A hozzá kapcsolódó témák a nemek közötti különbség és egyenlőtlenség, a visszaélés, az önszeretés, az izgalmak hajszolása és a segédeszközök, továbbá - az AIDS elterjedésével - a halálos betegség veszélye. Ahogyan a fogyasztói társadalomra általában is jellemző, az igények és szükségletek aprólékos feltérképezése folyik a szexualitás területén is. Így lesznek a hagyományosan perverziónak minősített nemi magatartásformák és vágyfantáziák technikailag magas szinten előállított segédeszközökkel megszerezhető örömforrások. Külföldi lapokban olvashatunk olyan szerviz szolgálatról, amely elromlott szexuális segédeszközök, pl. dildók javítására szakosodott, vagy olyan diszkrét gyorsszolgálatról, amelyet szado-mazo szexhez használatos eszközök, pl. bilincsek zárának elromlásakor hívhatunk. Az egykori titkos vágyfantáziák és az intimitás ipari-kereskedelmi formákban jelennek meg. És részben ugyanez történik az emberi kapcsolatok területén is. Elég ehhez szabadidő- vagy éppen szexpartner kereső szolgálatok hirdetéseit megnézni. Ezekben a keresett vagy magát kínáló személynek csak a szóban forgó élvezeti formához szükséges testrészeit - és sajátos kívánságait hirdetik. A személy mint egész ember, akinek érzései, gondolatai, fantáziája és élettörténete, ízlése és szokásai, emberi kapcsolatai vannak, eltűnik a képből. Marad a testrész, a funkció, és bizonyos vágyrészletek, amik a kor szexuális kultúrájának nyelvén fogalmazódnak meg.

A hagyományos szerelemben - ugyan kissé misztifikálva - de a vágyott személy mint titok és csoda, mint egész személy jelent meg, akinek sajátos varázsa, vonzereje van. Ez valamelyest módosult a hatvanas évek felszabadulása során. A misztifikáció eltolódott a szeretett személyről a párkapcsolatra, a szeretkezés aktusának felmagasztosítására és az eksztázisra. A második szexuális forradalom során mintha apró darabokra töredezne a szexualitás. A végzetes vonzerőt, ami egy-egy személyből áradhat, a filmek ugyan még igyekszenek propagálni, közben azonban ezt a vonzerőt a tudomány és az ipar felbontja apró részletekre, szagokra, hormonokra, kicsiny testrészletek, apró szexuális praktikák iránti vonzalmakra. És persze biztosítja a mindehhez szükséges tárgyi és képi világ, segédeszközök, potencia- és élvezetfokozó vegyszerek és hi-fi minőségű szórakoztató elektronikai kellékek áradatát.

A dolog korrekt - gondolhatnánk, hiszen a kereslet és kínálat alapján működő gazdaságba ágyazódik. A bevezetőben említett plakátok pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy ezek a sokak számára elrémisztő jelenségek nem egyes, magukból kivetkőzött személyek elrettentő cselekményei, hanem vizuális és írott kultúránk minden jelenségében ott találhatók, mondhatni kikerülhetetlenek. És ha valamit ilyen hétköznapi szinten és ilyen óriási gyakorisággal érzékelünk, azt nagyon nehéz lesz különösnek, megdöbbentőnek, esetleg problematikusnak látni. A mindennapi dolgok maguktól értetődőnek tűnnek, nehéz meglátni a rendkívülit, a fenyegetőt bennük.

Lust Iván