Vért köptek, gyújtogattak, soha többet nem lép fel Magyarországon a Kiss
Kiss
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Pályája leglátványosabb koncertjét adta a Kiss tegnap este a Papp László Sportarénában, minden idők egyik legnagyobb rockzenekara tűzijátékkal, görögtűzzel és konfettiesővel búcsúzott el hazánktól az utolsó világkörüli turnéjuk keretében.
Annak ellenére, hogy Gene Simmons mindig is büszke volt a magyar származására, a Kiss viszonylag ritkán koncertezett nálunk. Nem véletlenül, a világon mindenhol stadionokat megtöltő zenekart 1997-ben a Petőfi Csarnokban félház várta, de 2010-ben is igencsak szellős tömeg gyűlt össze, amikor a Papp László Sportarénában léptek fel.
A búcsúturné azonban mindig jó hívószó és tegnap hirtelen mindenki látni akarta a zenekart az országban, aki kicsit is szerette valaha a zenéjüket.
Ha telt ház nem is volt, alig néhány jegy hiányzott hozzá.
A közönség olyannyira nem akart lemaradni a nagyszabású showról, hogy már az előzenekar alatt megtelt az Aréna. A Dirty Honey pedig a dögös rock 'n' roll dalaival igazi időutazásra invitált a hetvenes évekbe, annak ellenére, hogy mindössze öt éve alakultak és eddig csupán egy nagy- és egy kislemezt adtak ki, a negyvenöt perces játékidőt megtöltötték slágerekkel. Nem véletlenül figyelt fel rájuk a szakma, jelenleg felváltva turnéznak a Kiss-szel és a Guns 'N' Roses-szal. Lemezről azonban sokkal szórakoztatóbbak, mint élőben, legalábbis tegnap a fapados hangosítás nem kedvezett nekik, a dalok erőtlenül szóltak a hatalmas térben.
A Kiss esetében ilyen problémák már nem adódtak,
minden számuk úgy szólt, mint az Isten nyila. Az pedig már az első percekben kiderült, hogy nem kamuzott az együttes, amikor a karrierjük eddigi leglátványosabb showját ígérték.
Miután legördült a zenekar nevét viselő hatalmas zászló a színpadról, a tagok a plafonról leliftezve vágtak bele a Detroit Rock City című slágerükbe, miközben mögöttük hatalmas robbanások kísérték egymást, a pirotechnikai látványosságokra néhány perc alatt valószínűleg elhasználták egy átlagos család téli gázfogyasztását.
Azok a rajongók csalódottak lehettek, akik egy negyven éves lemez B-oldalas, kevés ismert dalára vagy egyéb ínyencségekre vágytak, a Kissnek a felvállalt célja mindig is a tömegek szórakoztatása volt, így ezúttal is igazi best of műsorral készültek. Slágerek terén azonban mindegyik korszakukat érintették, Paul Stanley a koncert elején megkérdezte a közönséget:
Mit szeretnétek? Régi dalokat? Még régebbi dalokat? Vagy a legrégebbi dalokat?
Majd egyenesen 1974-be, az első lemezükhöz repültek vissza és lejátszották a Deuce című számukat.
Látvány terén pedig nem spóroltak semmivel:
Gene Simmons vért köpött, majd húsz méter magasba emelkedett, hogy onnan játssza el a God Of Thundert, Paul Stanley rakétákat lőtt ki a gitárjából, aztán átrepült a közönség felett és a küzdőtér közepén felállított színpadon énekelte el az I Was Made for Lovin' You című gigaslágert, Eric Singer dobszólóját hatalmas görögtűz követte, a brutális pirotechnika mellett a fináléban pedig valószínűleg minden idők legnagyobb konfettiesője hullott a nézőtérre, percekig alig lehetett látni a színpadot.
De nemcsak látványosságokkal, hanem vicces átvezető szövegekkel is szórakoztatták a közönséget.
Gene Simmons többször is megszólalt magyarul, sőt, elkezdte énekelni az Az a szép, akinek a szeme kék című népdalt, majd káromkodás gyanánt azt mondta, hogy a kutyafáját.
És annak ellenére, hogy a szülei a negyvenes években emigráltak Magyarországról Izraelbe, a rocksztár a tizenkilencedik században érezte magát, Budapestet legalábbis többször Buda és Pestnek nevezte.
Paul Stanley többször is elmondta, mindegyik itteni koncertjük egyre csak jobb és jobb, ami a korábbi fellépéseik alacsony nézőszámából kiindulva talán nem is üres dicséret, majd elmesélte, hogy az anyukája mindig azt tanította neki, csak oda menjen, ahová invitálják, de ha meghívjuk őket megint, szívesen visszatérnek. Mindez mondjuk ellenmondásban áll azzal, hogy ez a búcsúkörútjuk, de érződik a bandán, kicsit félnek azoktól az időktől, amikor majd nem állnak többet színpadra, legalábbis az End Of The Road című turnét folyamatosan újabb és újabb dátumokkal hosszabbítják meg.
A koncertre könnyedén rá lehet húzni, hogy vásári cirkusz volt, de annak piszkosul szórakoztató.
És ha a szívünkre tesszük a kezünket, beláthatjuk, hogy bár remek dalokat ír a Kiss, hangzásvilágukban nem tartoznak minden idők tíz, de valószínűleg húsz legmeghatározóbb rockzenekara közé sem. A precízen kitalált dizájn és az elképesztően látványos show-műsorok helyezték őket a hallhatatlanok közé, nem véletlen, hogy amikor a nyolcvanas években smink nélkül álltak színpadra, rögtön megfogyatkozott átmenetileg a rajongótáboruk. Külsőségek terén azonban talán minden idők legnagyobb és leglehengerlőbb rockbandája, ezt tegnap este ékesen bizonyították Budapesten. És talán nem is utoljára.