A Központ elemzése szerint
valahogy így kéne működnie az uniós politikának: a tagállamokat nem belezsarolni kell a kívánt álláspontba, hanem meg kell érteni a kételyeiket, és választ keresni rájuk.
Ezen az elven alapult az az európai projekt, amely nem birodalomként, hanem egyenrangú felek együttműködéseként indult, még akkor is, ha ez nehezebb és időigényesebb.
Beszédes persze, hogy a föderalisták semmit se értettek meg ebből: Daniel Freund a zsarolófegyver győzelmét látta a magyar megegyezésben, nem pedig a régivágású párbeszéd diadalát.
Pedig a válságok korát éljük, ilyenkor felértékelődik az egység szerepe, ezt azonban csak elérni lehet, kikényszeríteni nem. Hozzáteszik:
csak remélhetjük, hogy a júniusi EP-választások után nő azon uniós döntéshozók száma, akik belátják, hogy a megegyezés és a kompromisszum, nem pedig a tagállamok ellen folytatott boszorkányüldözés az EU sikeres működésének kulcsa.
Az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács, amely az EU legfőbb politikai döntéshozó szerve, tavaly december 14-15-i ülésén nem született döntés az Ukrajnának járó pénzek kérdésében, szükségessé vált egy rendkívüli ülést összehívni az idei év elején.
Ennek fő oka az, hogy az eddigi ukrajnai segélykeret – bár jogi értelemben 2024 decemberéig működhet – kiürült, és az ukrán költségvetésből is jelentős pénzek hiányoznak.
Az Alapjogokért Központ emlékeztetett rá, hogy Brüsszel és a nagyobb tagállamok elkötelezettek maradtak Ukrajna pénzügyi támogatása mellett, amivel kapcsolatban
a magyar kormány azonban több mindent is kifogásolt, így például azt, hogy ez a négyéves, 50 milliárd eurós keret nem tartalmaz megfelelő mechanizmusokat a pénzköltés ellenőrzésére és a segélyezés leállítására, ha a nemzetközi helyzet alakulása úgy kívánná.
Érdemes emlékeztetni, hogy a magyar kormány elvi szinten sosem ellenezte Ukrajna pénzügyi támogatását, csak annak mikéntjével kapcsolatban voltak fenntartásai – írták.
A teljes elemzés ITT olvasható el!