A liberálisok klasszikus művek elleni gyűlölködése nem sokban különbözik az iszlamistákat fűtő indulattól

Így esett meg, hogy a Carousel című musical új feldolgozása egészen másként végződik, mint az eredeti. Az eredeti változatban Billy, a brutális feleségbántalmazó jó útra tér. Viszontagságai végén visszatér a Földre, hogy segítsen lányának, Luise-nak boldogulni az életben. Jócselekedetével megváltja bűneit, bűnbocsánatot nyer és a mennyországba kerül.

Az új feldolgozásban Billy számára nincsen hely, bűneinek megváltásáról már nem is szólva. Helyette Louise-t a helyi nagyasszony veszi kezelésbe, és igazgatja az üdvözülés felé vezető úton.

Frank Füredi szerint mára valóságos irodalomipar épült ki arra a célra, hogy igazítson a klasszikus irodalmi és művészeti alkotásokon. Erre számtalan példát hoz. "A modern balett klasszikus alkotásait egymás után éri a vád, hogy a mondanivalójuk rasszista. A Diótörőt például azzal támadják, hogy koreográfiája és jelmezei mindig is a sztereotípiák sulykolását szolgálták, és „lealacsonyítóak és sértőek a kínaiakra nézve". Nem egy bíráló szólítja fel a művészeket, hogy „képzeljék újra" a Diótörőt, s hántsák le róla „a rasszista kulturális eltulajdonítás szégyenteljes jegyeit. A keresztes hadjárathoz, amelynek célja, hogy megtisztítsa a balettet a rasszista sztereotípiáktól, a világ egyik legcsodáltabb művészeti intézménye, a Párizsi Operaház is csatlakozott. Nemrégiben 66 oldalas jelentést adott közre arról, miképp érvényesíti a sokszínűség melletti elkötelezettségét a balettelőadásokban" - emlékeztet.

A világhírű szociológus szerint az utóbbi években annak lehettünk tanúi, hogy a kulturális keresztes vitézek heves ellenszenvvel viseltetnek a klasszikus zenével szemben. "Ez nem is meglepő, ha meggondoljuk, hogy ennél nyugatibb valami aligha létezik a Földön" - teszi hozzá, felemlegetve Philip Ewell feketebőrű zeneelmélet-professzor fejtegetését, miszerint a klasszikus zenét súlyosan kompromittálja önnön fehérsége.

Hasonló a helyzet a szépirodalom területén is: Füredi a nyugati klasszikus művészeti örökség elleni kultúrharc legalattomosabb megnyilvánulásaként jellemezte, hogy a cancel culture képviselői az irodalmi kánon néhány legjelentősebb alkotásának törlésén, illetve láthatatlanná tevésén ügyködik.

- szögezte le, hozzátéve, hogy a nyugati civilizáció woke-lelkű ellenségeihez hasonlóan az iszlamisták is féktelen gyűlöletet táplálnak minden olyan kulturális örökég ellen, amely az ő dogmatikus, szűklátókörű világszemléletüktől különböző értékekhez kapcsolódik.

Füredi következtetése szerint védelmünkbe kell venni a klasszikusokat, és ne szabad engedni, hogy besározzák olyanok, akik szemében a művészet nem több politikai csatatérnél.

A teljes írást a linkre kattintva tudja elolvasni.