Scherer Péter: A karácsony legszebb pillanata, amikor a gyerekek elhiszik, hogy csoda történik

Ahogy a legtöbb családnak, Scherer Péter családjának is megvannak a maga ünnepi hagyományai, amelynek különösen fontos része a gasztronómia. Cikkünkben most arra voltunk kíváncsiak, hogy a Jászai Mari-díjas színművész miként tölti a karácsonyt, mi kerül az asztalukra és milyen kellemes, egyben tréfás emlékei vannak az elmúlt évekből. Beszélgetésünk apropója a Magyar Bormarketing Ügynökség "Nyiss az ünnepekre" kampánya volt, melyben az ország egyik legkedveltebb színésze Trokán Nórával, Ónodi Eszterrel és Miller Dáviddal websorozat keretében a karácsonyi időszakhoz fűződő emlékeiket, hagyományaikat, valamint az ünnephez köthető, apró bakijaikat elevenítik fel. A népszerű színésszel az adventi készülődés kellős közepén ültünk le beszélgetni egy kicsit.

„Nem vagyok egy nagy ivó, nagy alkoholfogyasztó, de azt kell, hogy mondjam, hogy az utóbbi időben nagyon megszerettem a minőségi, jó magyar borokat. Ez valószínűleg nagyban köszönhető annak, hogy több remek pincészetet is volt szerencsém felkeresni a közelmúltban, így jártam Móron, a Balaton-felvidéken, Tokajban és Villányban is, ahol a saját szememmel láttam, hogy a hazai borok milyen elképesztő professzionalitással készülnek. Úgy gondolom, hogy a gyártás mára valóban elérte azt a minőséget, hogy ezek a palackok megérdemeljék, hogy karácsonykor az emberek asztalára kerüljenek." - értékeli friss tapasztalatait Scherer Péter, aki kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy ő a magyar bor hagyományainak ismeretét és az italhoz fűződő viszonyát családjából eredezteti: „a móri nagyapám például a város jegyzője volt és mellette amatőr borász, náluk pedig a bor szent ital volt, amelyből mindig kellett az asztalon lennie egy-egy palacknak. Hol egy ezerjó, hol egy lányka: ezek szent italok a családunk életében." - fogalmazott.

A színész úgy érzi mintha a szocializmusban kicsit elveszett volna a borkészítés varázsa, és a tömegtermelésnek köszönhetően „kicsit elsilányult a borgyártás, de szerencsére az utóbbi időben gombamódra szaporodnak a modern, európai gondolkozású pincészetek, melynek eredményeképpen a reduktív eljárással készülő minőségi borok elkezdtek megjelenni az üzletek polcain. A bor pedig akkor jó, ha minőséget képvisel." - szögezi le, majd hozzáteszi: úgy látja, hogy épp emiatt a jobban szituált, középkorú generációtól fölfelé van igen nagy tiszetelete és becsülete a bornak.

A karácsonyi menü felőli érdeklődésünkre válaszolva elmondta, hogy családja – a hagyományaikhoz híven – szentesténként halászlét fogyaszt, amely olyannyira friss halból készül, hogy aznap délelőtt mindig közösen veszik meg. Az ünnepi ebéd rendszerint hidegtál, amely számtalan finomságból-, de főként sajtokból és halból áll. „A teljes ünnepi menüsorból nem hiányozhatnak nálunk a változatos almás, tokajis libamájak, a sous-vide szűzérmék, az ököruszály leves, és természetesen a töltött káposzta sem, melléjük pedig előszeretettel nyúlunk egy-egy üveg habzóborhoz, vagy pezsgőhöz is. Idén úgy hiszem, hogy egy finom Szentantalfai Dobosi habzóbort nyitunk fel karácsonykor." - teszi hozzá a Péter.

„Mi szeretjük a halat, szeretjük a halászlét, így ez a húsféle többféleképpen is az asztalunkra kerül karácsonykor, ezekhez pedig nagyon illenek a fehér- és vörösborok is. Most elsősorban nem is csak italként, hanem összetevőként gondolok rá. Az általam főzött halászlébe mindig kerül egy kevés fehérbor is, méghozzá azért, hogy egy kicsit összerántsa a hal húsát, mely ettől ízletesebb és finomabb lesz. Ahogy a régi mondás tartja: a hal mindig úszni akar, tehát jól esik a halhoz a bor." - fogalmazott.

„Gyerekkorom egyik legemlékezetesebb karácsonya az volt, amikor kértem egy kis zsebrádiót a szüleimtől, akik sajnos nem a legjobb helyre rejtették, így megtaláltam egy fiókban még karácsony előtt. Ennek egyrészt örültem, hiszen tudtam, hogy meg fogom kapni, de azt a csodálatos élményt – amikor egy kisgyermek kibont egy ajándékot, és éppen az van benne, amire a legjobban vágyott – azt elvette.

Nekem a legszebb karácsonyok a kisgyermekekhez kapcsolódnak, így a többi kedves emlékem a gyermekeimhez köthető, hiszen elmondhatatlan gyönyörűség volt látni évről évre a ragyogó arcaikat, ahogy realizálták a csodát, miszerint itt egyszer csak lett egy fenyőfa, égnek a gyertyák és a csillagszórók, alatta pedig ott lapulnak az ajándékok... Ezt az élményt mindig is igyekeztünk aprólékosan előkészíteni, hogy az ő számukra megszülethessen a csoda."

„A kisebbik lányom már picit nagyobb volt" – emlékszik vissza Péter „mikor szembetalálkoztunk az utcán, miközben én éppen hoztam haza a fát, és ő csak nézett rám, hogy: Apaaa, én ezt nem akartam látni (nevet)... Szerintem akkor már sejtette, hogy szorgos szülői kezek munkálkodnak a háttérben. Egy másik karácsonykor pedig épp ingben voltam és gyújtottam volna a gyertyákat /csillagszórókat, amíg a többiek a másik szobában várakoztak, ekkor pedig hirtelen egy alsó gyertya begyújtotta a ruhámat... Nagyon megijedtünk, de gyorsan elfújtuk, megmenekültünk. Csak óvatosan a gyertyákkal!" - figyelmeztet nevetve.

„ A karácsonyban az együttlét és az egymásban való öröm a lényeg; ezt ünnepeljük ilyenkor. Ahogy öregszem, egyre inkább felértékelődik számomra ez az ünnep." - zárta a beszélgetésünket Scherer Péter.