Életre kelt a legendás mangasorozat, akcióban a City Hunter nyomozópárosa

Aki szerette a rajongói körökben ma már kultikus City Hunter mangasorozatot, nem fog csalódni Yûichi Satô rendezte élőszereplős City Hunter című filmben, amelyet nagy sikerrel játszanak a Netflixen. A nézettség oka az, hogy egy igazán élvezhető akciófilm készült, látványos verekedésekkel, a képregény világát idéző beállításokkal. Mindezt tényleg úgy kell elképzelni sokszor, mintha megmozdulnának a képregénykocka szereplői, csak éppen nem animációról van szó, hanem valódi emberekről. De a hirtelen és sokszor színpadias reakciók is mind a képregény képi világára utalnak, ahol nincsenek finom árnyalatok. Épp ezért nem is lehet elvárni a filmtől, az árnyalt színészi alakításokat.

A City Hunter tréfái a fiatalabb korosztálynak szólnak

A City Hunter élőszereplős verziója hűen visszaadja a 80-as évek Tokióját, ahol két fiatalember, Ryo Saeba (Ryohei Suzuki), a nőket igencsak kedvelő szépfiú és Hideyuki Makimura (Masanobu Andô) a megfontoltabb és nyugodtabb barátja olyan bűnügyeket oldanak meg, amelyekbe a rendőröknek is beletörik a bicskája. Fontosnak tartják, hogy a megrendelők személye titokban maradjon, ezért egy állomás üzenőfalára felírt üzenetekben kapják meg a következő feladatot. Egyébként teli van a filmtörténet ehhez hasonló párosokkal, de itt nem túl sokáig dolgoznak együtt, mert egy elrontott munka során Hideyuki Makimura meghal, helyét Kaori Makimura, a húga veszi át.

A fiatal férfi és a fiatal nő kettőse már igazán érdekes felállás, a film is sok játékidőt szán arra, hogyan szelídítik meg egymást. Mindenestre Kaori egy óriási kalapáccsal utasítja sokszor rendre Hideyukit, aki az eredeti mangasorozathoz képest sokkal kevésbé szexmániás az élőszereplős filmben, amit a kamaszok nyilván nehezményeznek, az idősebbek viszont örülnek neki, mert a kevesebb ez esetben (is) több. A tréfák jelentős része a fiatalabb korosztályt célozza meg, ilyen például az erotikával kapcsolatos dolgokra mondott “hoppácska”, amit megszokni meg lehet, de megszeretni biztosan nem.

Van még egy szereplő, akit érdemes megemlíteni, mert a mangasorozatban fontos szereppel bír, őt Nogami Saekonak (Fumino Kimura) hívják, nyomozónő, Ryo Saebával jól kijönnek, általában fontos információkat tud megszerezni tőle, kölcsönösen segítik egymást, bár a bűnügyek megoldásában nem képes arra, hogy beelőzze Ryot. Érdekes, hogy az élőszereplős filmben bár folyamatosan jelen van a nyomozónő, szerepe mégis teljesen súlytalan. Se segíteni, se akadályozni nem tudja a két fiatal nyomozását, így a film felétől kifejezetten idegesítő a megjelenése.

Bár a filmbéli tréfák nagy része inkább a fiataloknak szól, a harcjelenetek és az akciójelenetek olyanok, mintha Ethan Hunt vagy James Bond keveredne a vászonra, csak egy sokkal szórakoztatóbb és szellemesebb verziója, aki sokszor mintha nem is értené, hogyan keveredhet olyan nagy bajba, hogy két tucatnyi katonával áll szemben. Ilyenkor aztán elhangzik egy-egy vicces beszólás, majd szinte egyenként legyőzi Ryo őket. Az tehát kétségtelen, hogy egy fiataloknak szóló szórakoztató filmről van szó, de egy idő után fárasztóvá válik a sok idétlenkedés, és a néző azt kezdi gondolni, hogy igazán megérdemelne néhány olyan tréfát is, amelyet a moziból kilépve nem felejt el a sarkon. Mindenesetre azt azért megnyugtató látni, hogy még a mangavilágban se tehet meg bármit egy férfi, ha a nő, akivel együtt van kezdi úgy gondolni, hogy ő most már az élete társa. Ilyenkor eljön az idő arra, hogy minden, ami “hoppácska” a kukába kerüljön.

Sommásan: 7/10