Komoly következményekkel járhat az Antarktisz fölött növekvő ózonlyuk

Az Antarktisz felett minden tavasszal kialakuló ózonlyuk mérete az elmúlt 25 évben elkezdett zsugorodni
Az Antarktisz felett minden tavasszal kialakuló ózonlyuk mérete az elmúlt 25 évben elkezdett zsugorodni. Négy éve azonban érdekes tendencia mutatkozik: az ózonlyuk még ennek ellenére is szokatlanul hosszú ideig fennmaradt
Vágólapra másolva!
Az Antarktisz felett minden tavasszal kialakuló ózonlyuk mérete az elmúlt 25 évben elkezdett zsugorodni. Négy éve azonban érdekes tendencia mutatkozik: az ózonlyuk még ennek ellenére is szokatlanul hosszú ideig fennmaradt. Új kutatások szerint ahelyett, hogy novemberben bezárult volna, még decemberben is nyitva maradt, ami aggodalomra ad okot az ultraibolya sugárzás miatt. A kora nyár az új növények növekedésének kritikus időszaka, valamint a pingvinek és fókák szaporodási csúcsidőszaka az Antarktisz partvidékén; amelyek bár rendelkeznek egyfajta védőréteggel ez ellen, az utódaik sebezhetőbbek lehetnek.
Vágólapra másolva!

Miért fontos az ózonlyuk?

Az elmúlt fél évszázadban a klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k) és a kapcsolódó vegyi anyagok használatával károsítottuk a Föld védő ózonrétegét. Az összehangolt globális fellépésnek köszönhetően ezeket a vegyi anyagokat ma már betiltották. Mivel a CFC-k élettartama azonban hosszú, évtizedekbe fog telni, mire teljesen kikerülnek a légkörből. Ezért képződik minden évben újra az ózonlyuk.

Az ózonkárosodás oroszlánrésze az Antarktisz felett történik. Amikor a lyuk kialakul, az UV-index megduplázódik és eléri a szélsőséges szintet. Ausztráliában vagy Kaliforniában 14 feletti UV-napokra számíthatunk a nyári hónapokban, de a sarki régiókban nem 

– mondta Sharon Robinson, a Wollongong Egyetem professzora és az Antarktisz Környezetvédelmi Jövőjét Biztosító ARC (SAEF) igazgatóhelyettese a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Az Antarktisz felett minden tavasszal kialakuló ózonlyuk mérete az elmúlt 25 évben elkezdett zsugorodni
Az Antarktisz felett minden tavasszal kialakuló ózonlyuk mérete az elmúlt 25 évben elkezdett zsugorodni. Négy éve azonban érdekes tendencia mutatkozik: az ózonlyuk még ennek ellenére is szokatlanul hosszú ideig fennmaradt
Fotó: Pinterest

Szerencsére amikor az ózonlyuk kora tavasszal (szeptembertől novemberig) megnyílik, a legtöbb faj épp nyugalmi állapotban van. A tengeri élővilágot a tengeri jégtakaró védi, az Antarktisz mohaerdei pedig hó alatt vannak.

 Ezek a jeges védőburkolatok segítettek eddig megvédeni az antarktiszi élővilág nagy részét az ózonréteg kimerülésétől. 

Most azonban valami megváltozott. A 2020 és 2023 közötti szokatlan események sorozata miatt az ózonlyuk egészen decemberig fennmaradt.

Ennek okai:

  • a rekordot döntő 2019-2020-as ausztrál bozóttüzek,
  • a Tonga előtti hatalmas víz alatti vulkánkitörés,
  •  és a három egymást követő La Niña-év. 

A vulkánok és a bozóttüzek hamut és füstöt juttathatnak a sztratoszférába. Ezen apró részecskék felszínén lejátszódó kémiai reakciók pedig elpusztíthatják az ózont. Mindez egybeesett a tengeri jég jelentős csökkenésével, ami azt jelenti, hogy sok állatnak és növénynek kevesebb búvóhelye lett.

 

Mit tesz az erősebb UV-sugárzás az ökoszisztémákkal?

Ha az ózonlyukak tovább megmaradnak, akkor az Antarktisz hatalmas partvidékén élő, nyáron szaporodó állatok nagymértékben ki lesznek téve a visszavert UV-sugárzásnak. Több sugárzás tud átjutni, miközben a jég és a hó erősen tükröződik, ami visszaveri ezeket.

Az embereknél a magas UV-sugárzás növeli a bőrrák és a szürkehályog kockázatát, ám nekünk nincs szőrünk vagy tollunk. És bár a pingvinek és a fókák bőre védelmet nyújthat nekik, a szemük nincs védve.

Ha az ózonlyuk októberben tetőzik, a legtöbb Antarktisz élővilágát hó vagy tengeri jégtakaró védi, amely segít visszaverni az UV-sugarakat
Ha az ózonlyuk októberben tetőzik, a legtöbb Antarktisz élővilágát hó vagy tengeri jégtakaró védi, amely segít visszaverni az UV-sugarakat (felső panel). De ha az ózonlyuk decemberig is fennáll (alsó panel), a hó és a jég elolvad, és több állat és növény lesz jelen, és lesz kitéve az UV-sugárzásnak
Fotó: Global Change Biology

Kárt okoz? Nem tudjuk biztosan. Nagyon kevés tanulmány számol be arról, hogy az UV-sugárzás mit tesz az állatokkal az Antarktiszon. A legtöbb vizsgálatot állatkertekben végzik, ahol a kutatók azt vizsgálják, mi történik, ha az állatokat mesterséges fényben tartják. Még így is aggodalomra ad okot: a kora nyári UV-sugárzás különösen káros lehet a fiatal állatokra, például a késő tavasszal kikelő vagy megszülető pingvinfiókákra és fókakölykökre

 – emelte ki Rachele Ossola, a Colorado State University posztdoktori ösztöndíjasa.

Hozzátette: maximális UV-szintnek lesznek kitéve az olyan növények is, mint az antarktiszi sédbúza (Deschampsia antarctica), a felemásvirágú szekfű (Colobanthus quitensis) és sok moha is, amelyek késő tavasszal bújnak elő a hó alól. És bár az antarktiszi mohák 

egy „saját fényvédőt” állítanak elő, hogy megvédjék magukat az UV-sugárzástól, de ennek az az ára, hogy csökken a növekedésük.

 Minden élőlény másként védekezik: a tengeri jég alatt élő, apró fitoplanktonok billiói is fényvédő vegyületeket, úgynevezett mikrosporin aminosavakat állítanak elő. A krillek mélyebbre merülnek a vízoszlopba, ha túl magas az UV-sugárzás, míg a halikrák általában melaninnal rendelkeznek.

 

Bizonytalan kilátások az Antarktiszon

Az elmúlt öt évből négyben csökkent a tengeri jég kiterjedése, ami az éghajlatváltozás közvetlen következménye. A kevesebb tengeri jég azt jelenti, hogy több UV-fény tud behatolni az óceánba, ahol az antarktiszi fitoplankton és krill számára nehezebbé teszi a túlélést. Pedig sok minden függ ezektől az apró élőlényektől, amelyek a táplálékhálózat alapját képezik; ha nehezebbé válik a túlélésük, az éhség úgymond „felpörgeti” a táplálékláncot. Az éghajlatváltozás miatt az Antarktisz vizei is egyre melegebbek és savasabbak.

Joggal ünnepelhetnénk a CFCS betiltásának sikerét, ami ritka példája a környezeti probléma megoldásának. De ez talán még korai lenne. Az éghajlatváltozás késleltetheti az ózonréteg helyreállítását, például azáltal, hogy gyakoribbá és súlyosabbá teszi a bozóttüzeket

 – magyarázta Laura Revell, a Canterbury Egyetem környezetfizikai docense.

Az ózonlyuk méretének változásai
Jól látszik, hogy az ózonlyuk mérete 2019-ben (bal fent) és 2020-ban (jobbra fent) miben tér el az ózonlyukak átlagos területétől 1979 és 2018 között. A szeptembertől decemberig tartó ózonterület térképei megmutatják, hogyan tűnt el az ózonlyuk korai szakaszában. 2019 (november, középső panel), de meghosszabbítva 2020 decemberéig (alsó panel)
Fotó: NASA Ozone Watch, CC BY-NC-ND

Az ózonszintet a geomérnöki javaslatok, például a szulfátok légkörbe permetezése a napfény visszaverése, valamint a gyakoribb rakétakilövések is károsíthatják. Szakemberek szerint 

ha a közelmúltbeli tendencia folytatódik és az ózonlyuk a nyár folyamán is fennmarad, akkor várhatóan még több kárt okozunk a növényeknek és az állatoknak – amit más veszélyek is súlyosbítanak.

Azt egyelőre nem tudni, hogy a hosszabb ideig fennmaradó ózonlyuk jelensége tartós marad-e. Az azonban biztos, hogy az éghajlatváltozás miatt a légkör eddig nem látott módon viselkedik. Ahhoz, hogy ennek helyreállítása a jó úton haladjon, azonnali lépéseket kell tenni a légkörbe bocsátott szén-dioxid-kibocsátásunk csökkentése érdekében.