Az ősi neandervölgyi DNS lehet az oka, ha valaki korán kelő
A neandervölgyiek a pelisztocén kor végén, nagyjából 35 ezer éve tűntek el végleg az élet színpadáról
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Egy új elemzés szerint a mai ember két ősi unokatestvérének számító neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak által átörökített gének segíthetnek abban, hogy néhányan közülünk korán kelőkké váljanak.
Mennyi neandervölgyi DNS-ünk van?
A kutatók lehetségesnek tartják, hogy a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak úgy fejlesztették ki a DNS mutációkat, hogy hosszabb ideig éltek hidegebb, sötétebb környezetben, mint közvetlen őseink.
Ez igazán izgalmas eredmény és nem számítottunk rá
–mondta Tony Capra, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem munkatársa a New Scientistnek, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – A neandervölgyi és a gyenyiszovai ember olyan DNS-t adtak át, amely növelte a korai ébredéssel kapcsolatos életmódjukat, és ez részben megmaradt a modern emberi populációkban is.
Mint ismert, minden ma élő ember a DNS-ének túlnyomó többségét a Homo sapiensnek köszönheti, amely viszonylag a közelmúltig még Afrikában élt. A tudósok úgy vélik, hogy
az út során néhány ősünk genetikai anyagot vett fel az emberiség kihalt ágaitól, köztük a neandervölgyiektől és a gyenyiszovaiaktól.
Ezeknek a variációknak a nagy része az idők során eltűnt, ám a szakemberek szerint az európai és ázsiai származású emberek a genomjuk körülbelül kettő százalékát köszönhetik a neandervölgyieknek, a Pápua Új-Guineából származó emberek pedig DNS-ük körülbelül 5 százalékát a gyenyiszovaiaknak.
A neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak több százezer évvel ezelőtt, sokkal korábban merészkedtek ki Afrikából, mint közvetlen őseink. Így
több idejük volt arra is, hogy génjeiket a hidegebb, sötétebb nyugat- és észak-eurázsiai környezethez igazítsák.
A mi őseink így csak körülbelül 50-60 ezer évvel ezelőtt kezdtek el szembesülni a másfajta időjárással. Logikus lenne tehát, hogy ezek a genetikai mutációk előnyt biztosítanának a hideg eurázsiai téli hónapokban.
Mutációk nyomon követése
A Genome Biology and Evolution szaklapban publikált tanulmányban Tony Capra, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem munkatársa és kollégái azt kezdték vizsgálni, hogy vajon ezen DNS-változatok némelyike tehetett-e koránkelővé bennünket, így segítve a legtöbbet kihozni a rövid eurázsiai téli napokból. Elméletének értékeléséhez Capra és kollégái
három neandervölgyi és egy gyenyiszovai ember genomját hasonlították össze több százezer mai ember genomjával, amelyek a UK Biobank nevű adatbázisból származnak.
Végül több mint ezer közös mutációt találtak a mai ember és a neandervölgyiek, illetve a gyenyiszovaiak között. Többet korábban úgy jelöltek meg, hogy részt vesznek az emberi test órájának szabályozásában.
A biobankban szereplő emberek kérdőíves eredményeit vizsgálva a tudósok azt találták, hogy azok, akik ezeket a mutációkat hordozzák, nagyobb valószínűséggel jellemezték magukat úgy, mint akik szívesen kelnek korán. Capra szerint volt a tanulmány legizgalmasabb pillanata.
Megjegyzik azonban, hogy a biobankok tanulmányai csak utalhatnak a gének és a tünetek vagy viselkedés közötti összefüggésre.
A tudósoknak több vizsgálatra van szükségük ahhoz, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a gének és a tulajdonságok között egy az egyben kapcsolat áll fenn.
Capra szerint még csak az elején járnak annak megértésében, hogy a szervezetünk hogyan szabályozza az anyagcserénket, így nem egyértelmű, hogy egy adott mutáció hordozása azt jelenti-e, hogy valaki korán kelő típus lesz-e vagy sem, mert általában véve számos, más tényező is közrejátszik ebben.