Farkaskoponyát tettek a sírba, hogy védjék magukat a szellemektől

A sírhalom a szakemberek szerint körülbelül kétezer éves lehet, és a nagy részét már felszántották. Egy geofizikai vizsgálat szerint azonban eredetileg akár 75 méteres átmérőjű volt.

Erről kis mennyiségű csont, egy agyaglámpa töredéke, valamint a szögekkel összekötött és bronzból készült szerelvényekkel díszített szerkezetből származó, részben elégett fa maradványok tanúskodnak.
Az ásatások nagyszámú elégetett diómagot, fenyőtobozt és egyéb növényi maradványokat is feltártak, ami a kora római kori hamvasztásos temetkezésekben gyakorinak számított.

A sírt az ókorban kirabolták és a sírrablók egy farkaskoponyát helyeztek el egy kőhalomra, amellyel elzárták a rablás árulkodó nyomait.

– mondta Dr. Bartłomiej Szymon Szmoniewski, a Lengyel Tudományos Akadémia Régészeti és Etnológiai Intézetének munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A temetkezést valószínűleg a géták, egy trákokkal rokon törzs tagjai rabolták ki, amely egykor az Alsó-Duna két oldalán fekvő régiókban lakott.

A sírboltban egy második temetkezést is felfedeztek, ahol a kutatók egy csontvázat találtak egy fa szerkezet belsejében. A csontvázra egy üveg unguentárium-ot (egy illatszerek és parfümök tárolására szolgáló edényt), valamint egy

Szakemberek szerint az érme szájba helyezése arra az ókori szokásra utal, amikor egy érmével fizettek Kharónnak, az alvilág révészének azért, hogy az elhunyt lelkét átvigye a Sztüx folyón.