Rekonstruálták egy 75 ezer éves neandervölgyi nő arcát

Mitől különleges a neandervölgyi nő arca?

A neandervölgyi nő csontvázának alsó részét feltehetően 1960-ban tárta fel Ralph Solecki amerikai régész úttörő ásatásai során, amelyek során legalább tíz neandervölgyi maradványaira bukkant. Holttestek egy csoportját fedezte fel, amelyek közül 

A politikai nehézségek miatt mintegy öt évtizedbe telt, mire a cambridge-i és a liverpooli John Moores Egyetemek csapata visszatérhetett az észak-iraki Zagrosz-hegységben található lelőhelyre. Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, az utolsó neandervölgyiek körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt, rejtélyes módon haltak ki, alig néhány ezer évvel az ember megjelenése után. 

Shanidar Z koponyáját az évszázad legjobb állapotban fennmaradt neandervölgyi leletének tartják, amely mintegy két centiméter vastagságúra lapult, valószínűleg egy sziklaomlás következtében, ami viszonylag hamar a halála után következett be.

– magyarázta Graeme Barker, a cambridge-i McDonald Régészeti Kutatóintézet professzor a ScienceAlert online tudományos portálnak, aki a Shanidar-barlangban végzett ásatásokat vezette, mielőtt a rekonstrukciót elvégezték volna.

Shanidar Z az ötödik azonosított holttest a legalább több száz év alatt eltemetett csoportban, közvetlenül a barlang közepén lévő szikla mögött. A régészek úgy vélik, hogy a követ azonosítóként használhatták, hogy a vándorló neandervölgyiek visszatérhessenek ugyanarra a helyre, hogy itt temessék el a halottaikat.

Empatikusabbak lehettek, mint azt korábban gondolták

A csapat tagjának, Chris Hunt John Moores professzornak a legújabb kutatásai arra utalnak, hogy a virágpor, amely a vitatott „virágtemetés” elméletének alapjául szolgált, valójában a barlang padlójába fúródó méhektől származhatott. Szerinte azonban még mindig vannak bizonyítékok – mint például a Solecki által talált, részben lebénult neandervölgyi maradványai – arra, hogy a faj empatikusabb volt, mint a tudósok azt korábban gondolták.

– emelte ki Chris Hunt, aki úgy véli, hogy a testek elhelyezkedése a csoportban ugyanazon a helyen, ugyanabban a helyzetben és ugyanabba az irányba nézve „hagyományt” és a „tudás generációk közötti átadását” sugallja.

Hozzátette: sokkal inkább tűnik céltudatos viselkedésnek, amit nem társítanánk a neandervölgyiekről szóló tankönyvi történetekkel, miszerint az életük csúnya, brutális és rövid volt.

Emlékeztetett, hogy a neandervölgyi koponyák nagyon különböznek a mi koponyáinktól, „hatalmas homlokgerincekkel és az áll hiányával”. A rekonstruált arc viszont azt mutatja, hogy ezek a különbségek nem voltak ilyen élesek az életben. Szerinte szinte minden ma élő embernek még mindig van neandervölgyi DNS-e.