Egy csimpánzzal hozták be hátrányukat az amerikaiak az űrversenyben

Nem sokkal a második világháború után az amerikai és a szovjet barátságnak már szinte nyomát sem lehetett látni. A világ kettészakadt és a két szuperhatalom között minden ágazatra kiterjedő versengés indult meg. Ezek közé tartozott a világűr meghódítása is. Ezt a szándékot célozta meg az amerikai Mercury-program, az első olyan projekt, melynek során embereket juttattak ki az űrbe. 

Az űrverseny kezdete

Az amerikai elnök, Dwight D. Eisenhower 1955. július 29-én tett bejelentést, mely szerint országa a nemzetközi geofizikai év (1957. július 1.-1958. december 31.) alkalmából műholdat bocsát fel. Mivel a Szovjetunió nem akart lemaradni a versenyben, a kommunista ország vezetése titkos határozatban úgy döntött, hogy ők is megteszik ezt a lépést.

Az eseményen az Egyesült Államok a Vanguard-programmal készült teljesíteni ígéretét, számításait azonban a rivális keresztülhúzta. 

Az amerikaiak szégyenét fokozta, hogy a Vanguard szonda kilövése nyilvános televíziós közvetítés mellett vallott kudarcot. A bukást a sajtó és az USA közvéleménye már-már a Pearl Harbour-i katasztrófa szintjére sorolta. 

Ennek hatására Eisenhower elhatározta egy olyan központ létrehozását, amely az űrprogramért felelt, így 1958-ban megalakult a NASA. Ennek ellenére az Egyesült Államok számára sorscsapások kezdődtek, hiszen ellensége nem csak eszközt, hanem állatot is hamarabb küldött a kozmoszba.

Csimpánz az űrben

Lajka kutyával ellentétben viszont az amerikai alany – egy Ham nevű csimpánz – visszatért. Ugyan ez egy váratlanul fellépő technikai problémának volt köszönhető, de a hajó, amiben Ham ült 16,5 perces utat tett meg és a várt 290 mérföldes (1 mérföld = 1,6 km) magasság helyett 420-at utazott a világűrben. Ennek során a csimpánz egy több, mint 6 perces súlytalanságot is megtapasztalhatott.

Több tesztrepülés után a NASA Alan Shepard világháborús veterán pilótát választotta ki az első igazi űrrepüléshez. De a kudarcok itt még nem értek véget. A Szovjetunió ebben is győzött, ugyanis az orosz Jurij Gagarinnal jutott ki az űrbe elsőként, így Shepard „csupán” az első amerikaiként járt ott. A NASA ezek után 1959-ben rendkívül szigorú egészségügyi feltételek alapján hét pilótát választott ki az induló űrprogramhoz, akiknek ezután kemény kiképzésen kellett helytállniuk. 

Az Egyesült Államok összesen húsz Mercuryt (az űrhajótípus, amiről a programot elnevezték) épített, amelyekből hármat nem is lőttek fel, több pedig csupán tesztrepülést hajtott végre. 

Még nem ért véget a projekt, amikor John F. Kennedy elnök – a korábbi gyakorlattól eltérően – teljes mértékben a NASÁ-ra bízta az űrprogramot érintő szakmai kérdéseket. A szervezet 1963 nyarán úgy döntött, hogy fölösleges további teszteket végrehajtani és azokra erőforrásokat pazarolni, helyette inkább a következő Gemini-, illetve Apollo-programokra koncentráltak. Az előbbi már a Mercury idején kidolgozás alatt állt. Ugyan az amerikai történelem első űrprogramja közel sem csak a ragyogó eseményekből áll, azonban ez az alapja a későbbi misszióknak.

 A program űrhajósai a NASA elhagyása után is folytatták az űrhajózást népszerűsítő tevékenységeiket előadásaikkal és önéletrajzaik kiadásával. A projekt utolsó élő tagja John Glenn volt, aki 2016-ban halt meg 95 éves korában.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.