Közel 100 éve már kanadai edzője volt a magyar hokisoknak

A magyar szövetség 1927-ben alakult, a sportág addigra túlvolt a nemzetközi elfogadáson, ennek legékesebb bizonyítéka, hogy 1920-ban szerepelhetett az antwerpeni nyári (!) olimpián. Majd négy évvel később, az első téli ötkarikás játékokon elfoglalta azt a helyet, mely megilleti. Vagyis

az 1924-es, Chamonix-ban rendezett olimpiai jégkorongtorna után három évvel már létre is jött hazánkban a hokisokat tömörítő szervezet. Volt rá igény, hiszen 1926-ban már a Városligetben műjégen is lehetett korcsolyázni, erre akkor nagyon kevés európai városban adódott lehetőség. 

Megalakult az első hokiklub, a Budapesti Korcsolyázó Egylet, és annak vezetői logikus ötlettől vezérelve a sportág őshazájából, Kanadából csábítottak ide egy edzőt. A történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg:

Ő készítette fel legjobbjainkat az 1928-as olimpiára, bár ott nem ő „meccselt”. Magyarország szerepelhetett a St. Moritzban rendezett játékokon, és ugyan mindhárom meccsét kis gólkülönbséggel elveszítette, de ez így is történelmi tett. 

TILTOTT GYÜMÖLCS

Ebben nyilván komoly szerepe van a kanadai mesternek, és ki tudja milyen úton indul el a magyar hoki, ha az első, 1937-ben rendezett magyar bajnokságban jégre léphet a Ferencvárosban egy kanadai játékos, Steve Stepleford. Ám nem engedélyezte a szövetség, és ebből akkora vihar lett, hogy a ma már rekordbajnok visszalépett a bajnokságtól. 

A kanadai vonal ezzel hosszú időre meg is szűnt hazánkban.

A II. világháború után évtizedekig a Kanada szót sem nagyon lehetett kiejteni nálunk, sőt a jégkorongot is csak halkan, mert a kommunista rezsim „balhés sportnak” titulálta, és félt az olyan dolgoktól, mely valami agresszivitásra ösztönözheti az érdeklődőket. 

Amennyiben valaki előáll egy olyan ötlettel, hogy hozzunk játékosokat, vagy szakembereket Kanadából a magyar jégkorongba, 

Mivel az ’60-as évek elejétől a kelet-európai változásokig a Szovjetunió uralta a jégkorong világbajnokságokat, és csak a csehszlovákok, valamint kissé a svédek tudták tartani vele a lépést, logikus volt, ha külföldiektől akarunk tanulni, akkor létezik „baráti” hely, ahová mehetünk „leckékért”.

Azt persze nem lehet megmondani teljes felelősséggel, hogy ebben a három évtizedben Kanadában, vagy a Szovjetunióban volt jobb a hoki, mert a két nagyhatalom annyira kerülte a megmérettetést a legmagasabb szinten, hogy az 1987-es, legendás Kanada Kupán kívül erre soha nem került sor. Erről a tornáról annyit, hogy a döntő mindhárom meccse 6-5-ös eredményt hozott, ezek közül az egyiken egy, a másikon két hosszabbítás után alakult ez ki. 

Értelemszerűen Magyarország először a keleti vonalra állt rá, és ez adott is egy hatalmas lökést a sportágnak idehaza. Azt sem lehet megmondani, hogy mi történik hosszútávon, ha maradunk is ezen az úton (mert a jégkorong azon kevés dolgok közé tartozott, ami remek volt a „Gonosz Birodalmában"), de az ezredforduló táján az illetékesek egyre többet kacsintgattak a tengeren túlra. 

Óriási sportdiplomáciai sikerként 2004-ben először sikerült hazánkba csábítani olyan kanadai játékosokat, akiket a főnökeik méltónak találtak a nemzeti mez viselésére, és 1938 után 66 évvel ismét 

Fehérváron játszották az első "újkori" magyar-kanadát, az akkor 10 éves csarnokban. Amikor 1994-ben létrehozták hazánkban az első fedett hokipályát Kanadában 2500 ilyen volt. És a többség nagyobb és modernebb.

Nem sokkal ezt követően a korábbi játékos, később kiváló üzletember, Kassai György két NHL-játékost, Rob Niedermayert és Jason Strudwickot néhány hétre a Fradiba csábított, és a sztárok játszottak a magyar bajnokság hajrájában. 

Kinyílt a kapu.

CSODÁK A JÉGEN

A két kanadai hokis magyar bajnokságban való szereplése előtt már játszott Fehérváron egy Kanadában született hokis, aki tudásban közelében sem volt ennek a két játékosnak, de 

Frank Kovacsról van szó, és legyünk őszinték nem mindenki kedvelte a stílusát, de kétségtelenül a modern hokit képviselte. 

Kovacs visszavonulása után és a két NHL-sztár érkezése előtt került Magyarországra a kanadai edző, Pat Cortina. A montreáli szakember 2004-ben szintén a fehérvári Alba Volán hívására érkezett Magyarországra, ez egy zseniális ötlet volt a csapat akkori menedzserétől-mindenesétől, id. Ocskay Gábortól. Ahogy az is, hogy a XX. század utolsó éveiben az egyre acélosabb fehérvári csapat az Interligában vitézkedhetett, majd 2007-ben bekerült az osztrák bázisú EBEL-be (a mai ICEHL elődjébe). 

Ezek a lépések mind hozzájárultak, hogy Cortina történelmet írhatott. Ki ne tudná, hogy 2008-ban a csapat Szapporóban a vb második vonalának megnyerése okán bejutott a világ 16 legjobb válogatottja közé?

A kanadai mester válogatottját erősítette a torontói születésű Ennaffati Omar, és egyértelművé vált, hogy a soha nem remélt sikerhez hozzájárult a kanadai vonal. 

és ha Belorusszia ellen nem kap ellenséges játékvezetést a válogatott, lett volna esély a bentmaradásra. 

Az volt „a magyar jégkorong Marco Rossi”-jának utolsó tornája a férfiakkal, ám 2019-ben diadalmasan visszatért hazánkba, és a hölgyeket is (szintén történetük során először) feljuttatta a világ legjobbjai közé. 

A férfiaknál Cortinától napjainkig több kanadai szövetségi kapitány is ténykedett válogatottunknál: 

A játékosként az NHL-ben ténykedő, edzőként főleg Németországban dolgozó Rich Chernomaz 2013 és 2017 között volt magyar szövetségi kapitány, és az ő nevéhez fűződik a második feljutás, és Szentpéterváron az első elit-vb-n aratott győzelem. Belorussziát verte meg a válogatott, és ez bentmaradást ért volna, ha a zárónapon Franciaország nem adja oda a – neki már nem kellő – pontokat az ex-szovjet társulatnak.

Sean Simpson  rutinos szakvezetőként érkezett, korábban Svájcot a világbajnoki döntőbe vezette, és Spengler Kupán a kanadai csapatot is irányította. Ám a speciális magyar viszonyokat nem ismerte igazán. Ennek ellenére az oroszok és a belorusszok kizárása miatt 2022-ben olyan szituáció állt elő, hogy nem lehetett nem feljutni. A kanadai „hozta a kötelezőt”, majd a feljutás után befejezte edzői pályafutását.

A három kanadai edző által „vezényelt” feljutáson túl a háttérben is szerepet kaptak az elmúlt időkben onnan érkezett szakemberek. Amikor 2021-ben távozott a fejlesztési igazgatói székből a svéd Jim Brithén 

Akkor ő már egy ideje Magyarországon élt, a Ferencváros utánpótlásánál dolgozott, de voltak feladatai a szövetség edzőképzésében is. Az általa végzett munka nem lehetett olyan látványos, mint a szövetségi kapitányé, aki közvetlenül irányítja a legjobbakat. Így nehéz volt megítélni a teljesítményét. MacAdam viszont a nyár vége óta az utóbbi feladatot is ellátja, a hamarosan sorra kerülő bolzano-i másodosztályú világbajnokságon kiderül milyen szinten. Az előjel nem éppen szívderítő, emlékezhetünk rá, hogy 

csak a nemzetközi szövetség adminisztratív döntésének köszönhetően maradt talpon abban a sorozatban.

Az olaszországi Divizió I/A vb után okosabbak leszünk, hogy hol tart a magyar válogatott a Japán elleni kudarc, és a közelmúltban a két lengyelországi felkészülési meccsen elszenvedett vereség után. 

ahogy a világ sok országában. Lehet szeretni, lehet jobban vonzódni a játékosabb „szovjet iskolához”, de az tény, hogy a sportág őshazája, Kanada most is, ahogy több mint egy évszázada mindig, meghatározza a világ jégkorongját.