Elsőre abszurdnak tűnik, hogy az EU csúcsvezetői egy szigorúan nemzeti üggyel foglalkoznak.
A találkozó végére azonban nyilvánvaló lett, hogy
a cancel culture, azaz az "eltörlés kultúrája", a Nyugat kulturális rákfenéje legitim politikai módszerré nőtte ki magát.
Szomorú, de igaz, hogy az Unió reakciója pontról pontra követi a "társadalmi igazságosság harcosainak" kiskátéját:
Pedig akad néhány:
de ha tíz év alatt az Egyesült Királyságban 3000%-kal, Svédországban pedig 1500%-kal nőtt a nemváltó kezelések száma, akkor talán meg kéne állni egy szóra a transz propagandát illetően, nem?
Keserűen ironikus, ahogy a sokszínűséget hirdetők abszolút, kvázi vallásos hűséget várnak el egy gondolkodásmódhoz, ami persze nem más, mint a sajátjuk. A politikai sokszínűség már semmit nem jelent a nyugat-európai elit számára.
Nem emlékszem, hogy Lengyelország panaszkodott volna az Európai Tanácsban, amikor Belgium engedélyezte az eutanáziát a kiskorúak számára. Magyarország nem lengette a Frexit zászlót Macron törvénye miatt, amely "pszichoszociális zavarra" hivatkozva lehetővé tette az abortuszt a terhesség legvégső szakaszáig.
Nem panaszkodtak az újszülöttek eutanáziája (az úgynevezett Groningen Protokoll) miatt sem Hollandiában. Egyesek mindezeket egyszerű gyilkosságnak, és ezért az európai értékek durva megsértésének tekintik. A konzervatív kormányok azonban ragaszkodnak a játékszabályokhoz, és otthon tartják, ami otthonra való, és az EU-ba azt hozzák, ami valóban az Unióra tartozik.
A tolerancia elsősorban azt jelenti, hogy elfogadjuk azokat a dolgokat, amelyeket nem szeretünk, feltéve, adott esetben kölcsönösséget feltételezve. A sokféleség nem csak szexuális vagy etnikai vonatkozású lehet: ez lenne egyet nem értés, a másként gondolkodás joga.
A nyílt kettős mérce, a dogmatikus nézetek és az eltérésektől való idegenkedés (ismét a cancel culture alappillérei) homlokegyenest ellentmond ennek az értéknek, és az EU-t csúszós lejtőre sodorja.
Egészen orwelli a sokszínűségre hivatkozni, annak érdekében, hogy elnémítsunk egy országot. Most ez történt. Ez a vita maga is jól rámutat arra, hogy az EU-ból egy liberális klub lett, ahol csak a progresszív eszméknek van legitimitásuk.
Egyesek számára ez nem meglepő, mások viszont elkeseredettek, hiszen most már nyilvánvaló, a liberális "coming out". Mostantól a 2. cikkben rögzített értékek értelmezésekor csak egy hangnem létezik, a progresszív, és vigyázni kell, nehogy "az igazság körén" kívülre kerüljünk. Nem számít, hogy ez a rendelkezés azért szándékosan homályos, hogy elkerüljék Európa politikai és kulturális sokszínűségének támogatását. Kit érdekel, ha ez a politikai fennakadás csak az erkölcsi felsőbbrendűséggel magyarázható. Vegyük tudomásul, hogy megtörtént és jobb, ha lenyeljük.
Egyesülni a sokféleségben, vagy behódolni az egyformaságba? Ez már nem kérdés.