Liptódon, egy családi ház padlásának rendezésekor bukkantak bombára az ott lakók.
Amikor a robbanóeszközt az épület hátsó kertjébe vitték a bomba füstölni kezdett, ezért homokkal fedték le.
A helyszínre érkező tűzszerész járőr parancsnoka megállapította, hogy egy második világháborús, 122 mm-es szovjet ködgránát került elő, gyújtószerkezet nélkül, instabil állapotban.
Az említett robbanóeszköz típus nagyon ritkán kerül elő, ugyanakkor kiemelten veszélyesnek minősül a köpenyében elhelyezett 4 kilogrammnyi sárgafoszfor miatt.
Az ilyen típusú gránátokat több céllal alkalmazhatták: elsődlegesen az ellenséges katonák elvakítására, emellett pedig – a foszfor égése során keletkező magas hőmérséklet következtében – gyújtófegyverként.
Mészáros Zalán százados, az MH Sodró László 102. Vegyiharc Ezred mérnök tisztje elmondta,
a foszforköd fullasztó hatású, emellett rendkívül mérgező is – belélegzése tönkre teheti a vesét, a májat és a bélrendszert.
Ha maga a sárga foszfor érintkezik emberi bőrrel, a vegyület 700 Celsius fokon ég, amíg el nem zárják az oxigéntől, hermetikusan lefedve az érintett bőrfelületet. Amennyiben az égés elér a csontig, az érintett végtagot sajnos amputálni kell
– foglalta össze a sérült ködgránáttal kapcsolatos további veszélyeket Mészáros százados.
A tűzszerészek egy közeli, robbantásra alkalmas területre szállították a bombát, és biztonságos módon, földalatti robbantással semmisítették meg.