Budapesten is megépülhetett volna az Eiffel-torony

Az acéltorony megépítésére eredetileg ajánlatot kapott még Spanyolország és az Egyesült Államok is, de a terv senkinek nem nyerte el a tetszését. Gustave Eiffel, miután mindenhonnan elutasítást kapott, végül Párizsban nevezte be tervét az 1889-es világkiállításra, amit a francia forradalom 100. évfordulójának alkalmából rendeztek meg. 

A pályázatot a célra 1886-ban írták ki. Erre több, mint 100 pályamunka érkezett, de végül Eiffel terve lett a befutó. Feltételként szabták meg, hogy a toronynak két éven belül el kell készülnie, így nagy kihívás elé nézett ő és a csapata. 

Már a kezdetekben megosztó volt a torony építése. Az emberek egy részének ugyan tetszett az ötlet, a másik szempont viszont az volt, hogy a kor meghatározó művészei és közéleti szereplői jó része ellenezte és heves tiltakozásban hangot is adott nemtetszésének. Eiffelt azonban nem tántorították el a bírálatok és a fanyalgó hangok, folytatta az építkezést.

A szűk határidő miatt a munkások télen-nyáron dolgoztak – ami miatt egyszer sztrájkoltak is és hihetetlenül magasnak számító fizetésemelést is sikerült kiharcolniuk maguknak – és hihetetlen sebességgel, havonta 12 méterrel növekedett a torony. 1888. július 14-én elkészült a második, majd 1889. március 31-én a harmadik szintje is az építménynek. 

A tízezer tonna tömegű torony tizenkétezer elemből, valamint két és félmillió szegecsből áll. Noha a kiállítás után 30 évvel le akarták bontani, azonban a frissen kiépülő távírórendszer antennáihoz kapóra jött. Az első világháború alatt innen hallgattak le ellenséges német rádióadásokat és fejtettek meg kódolt üzeneteket. A második világháborúban, amikor a német csapatok megszállták a várost, Hitler fel akarta robbantani az akkorra már ikonikusnak számító építményt, ám ettől a tervétől végül elállt. A két esemény között, 1925-ben egy Victor Lustig nevű szélhámos pedig kétszer is megpróbálta eladni ócskavasnak.

A torony a története során kutatásoknak is adott otthont, névadója is végzett itt aerodinamikai méréseket. 1964-ben műemlékké nyilvánították, napjainkban pedig rádió- és televízióantennákkal felszerelve fontos szerepe van a médiakommunikációban. Ezen felül található rajta posta, étterem, butik, sőt egy időben a Le Figaro szerkesztősége is itt működött. 

 Mai napig tartó megosztó jellegét alátámasztja, hogy egyesek „Csúfságnak” mások pedig „Öreg Hölgynek” hívják. Bár a lifteket az 1980-as években modernizálták, az akkor új technológiájú, „ultragyors” hidraulikus felvonókat Korda Dezső, magyar mérnök tervezte. Azonban, ha valaki mégis gyalog menne fel rá, akkor 1625 lépcsőfokot kell megmásznia a torony tetejéig.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.